Beszélgetés Ilyés Ferenccel

Ilyés Ferenccel, a Pick Szeged immár kupagyőztes átlövőjével beszélgettem a Magyar Bajnokságról, -Kupáról, valamint a kezdetekről.

- Milyen érzés volt vasárnap este (2006. május 28-án) egy kb. 1000 fős tömeg elé hazaérni?
- Húúú… Fantasztikus volt! Én 6 éve vagyok Szegeden, azóta várok az aranyra, és hogy részt vegyek egy olyan ünneplésben, amit még csak videofelvételről , a ’96-os kupa megszerzésekor láttam, és nem csalódtam a szegedi közönségben.
- Hogyan ünnepeltetek?
- A városházán volt egy kis ünnepség, de sajnos az eső elverte, utána a csapattal együtt ünnepeltünk a John Bull Pub étteremben.
- Milyen nyomokat hagyott benned a bajnokság?
- Sajnos a bajnokságot nem tudtuk megnyerni, igaz, hogy nagyon sokáig húztuk (3 nyert meccs kell a győzelemhez-5 meccs volt- szerk.)és csak a végén dőlt el a cím sorsa. Hiába játszottunk jól 2 mérkőzésen, mégsem mi lettünk a bajnokok, de azt hiszem minket is, és a közönséget is kárpótolja a kupagyőzelem.
-  Kicsit menjünk vissza az időben. Milyen sportot próbáltál ki először?
- Először persze én is a focit próbáltam ki, de végül a kézilabda mellett maradtam.
- Édesanyád (187-szeres  román válogatott – szerk.) unszolására kezdted el ezt a sportot, vagy már korábban is tetszett?
- A nővéremmel szinte a pálya szélén nőttünk fel, labdával a kezünkben. Míg édesanyánk játszott, vagy később, mikor edzést tartott, mi ott dobáltunk, és megszerettük.
- Mit csinálsz a szabadidődben?
- Eljárunk délelőtt a társakkal kávézni, délután, este moziba a barátnővel, pihenek.
- Mennyire maradt meg a kapcsolat a régi csapattársakkal?
- Laluskával (Laluska Balázs: tavaly igazolt Szegedről a spanyol Leon csapatához-szerk.) tartom a kapcsolatot, beszélünk telefonon, e-mailezünk. A többiekkel -pl.: Buday- találkozunk a válogatottban, meccseken. Beszélünk, e-mailezünk néha, de napi kapcsolatban nem vagyok senkivel.
- A példaképed a volt csapattársad, Bajusz Sándor.  Miért ?
- Amikor idekerültem megmondták, hogy jó akkor te itt fogsz öltözni. Bajusz Sanyi mellett. Engem eredetileg mögé szántak második lövőnek, majd megfordult ez a „beosztás”.  Később, ha gólt lőttem, vagy éppen kihagytam egy helyzetet, Sanyi volt az első, akire kinéztem a kispadra. Nagyon tisztelem, mint játékost, és mint embert is. Nagyon tetszik, az is, ahogy a családjával él.
- Mi a célod a kézilabdában?
- Minél jobban szerepelni a csapatomban és a válogatottban.
- Mi a legjobb és a legrosszabb élményed a kézilabdához kapcsolódóan?
- A legrosszabb az mindenféleképpen a tavalyi Celje ellen elvesztett hazai mérkőzés, a legjobb pedig az athéni olimpia, de a kézilabdás karrieremben ez a kupagyőzelem isegy nagyon nagy élmény. Remélem nem ez az utolsó!
- Elég sokat vagytok úton, mit szoktatok csinálni az utazások során, a buszon, repülőn?
- A repülőn nem tudunk túl sok mindent tenni. Ott inkább pihenünk, olvasunk. A buszon persze mennek az ugratások, szivatások, amibe sokszor még a vezetőség is beszáll.
- Mennyire használjátok ki az utazásokat, megnézitek a nevezetességeket?
- Igen. A kötelező programba mindig betesznek egy 1-2 órás városnézést.
- Melyik város tetszett a legjobban?
- Nekem Barcelona nagyon tetszett. És Róma, bár ott nyaralni voltam a barátaimmal ( kinéz az ablakon, elmosolyodik- szerk. ) a Körtével (Vadkerti Attila-szerk.)és Laluskával. (Milyen nyaralás lehetett?! ☺- szerk.). Remélem, oda még eljutok.
- Kedvenc étel?
- Leves.
- Tudsz főzni?
- Inkább az evésben segítek.
- Kedvenc könyv?
- Da Vinci- kód
- Kedvenc film?
- Stigmata.
- Milyen zenét szeretsz?
- A slágereket nagyon szeretem. Főleg a régebbieket.
- Sorolj fel 3 pozitív és 3 negatív tulajdonságodat!
- Húhhh… Nem számítottam ilyen kérdésre. Ezen egy kicsit gondolkodnom kell… (kinéz az ablakon, gondolkodik – szerk.) Hááát… Kezdjük a negatívval: lusta vagyok, sajnos nem foglalkozom túl sokat a barátaimmal. Kevés az időm- mondja magyarázkodva. Pozitív: Szeretem a pontosságot ( min. 5 percet késett az interjúról☺ – szerk.) – néz ki az ablakon, gondolkodik- inkább hagyjuk ezt a kérdést.
- Van kabalád?
- Nem hiszek az ilyesmikben. (gondolkodik- szerk.) Kimondottan kabalám nincs, viszont kaptam egy plüssállatot. Állítólag maci, de én lajhárnak nézem. Lajhár Lajosnak hívják. Talán őt vinném magammal mindenhová, ha tehetném.
- Végzel valamilyen „rituálét” meccsek előtt?
- Hát rituálénak éppen nem nevezném, de az öltöző előtti folyosón szoktunk cicázni a Bendó Csabival és a mentáltrénerünkkel, Fekete Györggyel , ő kezd cicaként.
- Hogy fog telni a nyár?
- Most még 3 hétig a válogatottal leszek, majd hazautazok a családomhoz és pihenek.
- Köszönöm!