Inter(m)júzik – PEET
2007. október 17-én a JATE Klub radioe.hu által szervezett első JAT.Electro-club bulijának vendége volt a siklósi Peet zenekar. Rövid szervezés után sikerült e-mailes interjút készítenem a tagokkal: Matisa Andrással (ének, gitár), Pruzsina Balázzsal (basszusgitár, vokál), Tóth Péterrel (gitár) és Tóth Zoltánnal (dobok) – amely egyben új (Inter(m)júzik című), zenekarokat, zenészeket bemutató cikksorozatunk első darabja.
2000-ben alakult a zenekar. Hogyan találtatok egymásra?
Tope: Akkoriban azon a buszmegállón keresztül jártam haza, ahol az énekesünk melózott egy boltban. Néha beszélgettünk, aztán szólt ugorjak le egy próbára, mivel helyi srácok vagyunk, én ismertem már a zenekart, és szerettem is volna bekerülni.
Balázs: Engem az Andris keresett meg, hogy lenne-e kedvem vele zenélni. Kisváros, mindenki ismer mindenkit, szóval nem volt nehéz egymásra akadni…
Andris: A Csabival akkor szálltunk ki a Mindig Más nevű formációból, és valami újat akartunk csinálni, a többiek meg szép lassan bejöttek a képbe, ahogy a zenei elképzelések nőttek.
Csüli: A Kispál után nekem sok felkérésem volt, és az egyik ilyen felkérés alkalmával találkoztam az Andrissal (nem a PEET kapcsán), ő meg adott egy PEET cd-t, én meg dobtam tőle egy hátast, 3 nap múlva már próbáltunk…
Honnan jött a név, és mit jelent?
Andris: Én ötletem volt a név, de csak egyszerűen beugrott. Rövid, jól hangzik, nem volt semmi extra agyalás. Amúgy mint utóbb kiderült, az amerikai angol szlengben a kisfiúk kukacát hívják így, szóval pöcs J
Hogyan kerültetek a zenészéletbe, mi a zenei előéletetek? Mi a szakmátok?
Balázs: Zenei általános + énektanár anyuka meg zongora otthon. Mindig volt körülöttem zene, nekem ez természetes volt, hogy valamit zenéljek, és eddig be is jött, mert jól érzem magam tőle. Amúgy angol tanár.
Andris: Most egy Einstein-képzőben töltöm a fröccsöt, de voltam már vasboltban eladó meg drogériában is dolgoztam, és tologattam a betegeket a harkányi gyógykórházban, de villanyszerelőként végeztem. Nagyon sok zenekarban játszottam már, teljesen nyitott vagyok a zenében. Mondjuk én nem rejtegetem a célom hogy ebből akarok megélni…
Csüli: Nem sorolom fel az előző zenekarokat, most is van 3, persze a PEET a főzenekar, mert ez az, ahol tényleg feladatok vannak, és én ezt élvezem.
Tope: Szociálpolitikus vagyok – a többiek soha nem tudják, mivel foglalkozom. Az unokatesómtól, aki „veri fémosz men”, kaptam egy gitárt a kamaszkorom hajnalán, azóta gitározom.
A stílusotokról ahány hely, annyiféle meghatározás olvasható: fúziós elektronikus zene/ alternatív/ indie rock / punk rock; ti magatok pedig hibridnek nevezitek. Melyikhez közelítetek a szívetek szerint?
Tope: Nekem a zene határtalan, inkább az érzelmekről szól, határold be az érzelmeid pár „műfajba”, aztán beszéljük ezt meg J.
Balázs: Nekem mindig azt mondják, hogy indie, és fogalmam sincs, hogy az mi. Szerintem ez olyan zene, amit bele lehet húzni több skatulyába is, de nem érdemes…
Andris: Most mondjam azt a közhelyet, hogy jó zene van meg rossz zene, és tegyem hozzá nagyképűen, hogy ez jó? Mondjuk a punk rockot még nem hallottam, de tök mindegy nem?
Kik azok a zenészek – magyarok és külföldiek egyaránt –, akiket szívesen hallgattok?
Kik inspirálnak titeket?
Balázs: Depeche Mode, Recoil, Red snapper, Robbie Williams, és innen mehetünk a System of a down on át a Kornon keresztül Nat King Cole-ig J
Tope: Mindig változik, jelenleg – dEUS-t, Maximo Park-ot, Snow Patrolt hallgatok, de ugyanúgy „ágyba bújok” egy Pink Floyd lemezzel is.
Andris: Az abszolút nagy kedvenc a King Crimson, de gyakorlatilag mindent hallgatok, néha többet is mint kéne…
Csüli: Phil Collins, Genesis, Nerve, Rush….
Hogyan íródnak a dalok? Mindegyik nagyon energikus, vibráló, de egy-egy dalon belül több hatás is éri a hallgatót. Ez direkt alakul így a zenék megírása közben, vagy mindenki azt játssza akkor, ami éppen belőle jön, és ez áll össze egy dallá?
Balázs: Mindenki játssza, ami jön, és azt úgyis érzed, hogy mi lesz az, amibe nagyon belenyúltál…
Tope: Az első időszakban mindenki játszik, amit gondol, aztán letisztítjuk őket, néha egy próba is rámegy egy dalra – kicsit csiszolgatjuk. J
Andris: Nagyon sokat jammelünk, és az abból megmaradt ötletek lesznek később dalokká. Persze van dolgozós része is, mikor már a váz kész, akkor szoktunk pöcsölni, hogy ebből kevesebb vagy ide más, a többi marad, de ez is élvezetes része, főleg hogy ha jobb lesz tőle az egész…
A szövegek kezdetben angol nyelven íródtak, most már vannak magyarul megszólalóak is. Ez minek köszönhető?
Tope: A Balázsnak meg az Andrásnak.
Balázs: Próbálunk magyar szövegeket is becsempészni, mert talán így érthetőbb lesz a zene, meg közelebb kerülünk a zenehallgatókhoz. Persze jó szöveget kell írni és ez nem könnyű.
Andris: A Balázzsal nyáron sokat ültünk össze szövegeket írni, és most kezdünk rátalálni valami olyanra, vagy szerzünk rutint, hogy nem futunk ki a magyar szövegtől a világból. Ha tetszik mindkettőnknek, akkor oké és egyre jobb, de sok meló van vele (a zene könnyebben megy)
Vannak külföldi visszajelzések?
Balázs: Semennyire, illetve ha nézed a myspace oldalunkat, akkor láthatod, hogy vannak külföldi ismerőseink, de nem olyan egyszerű külföldön játszani. Még itthon se megy mindig…
Tope: Néha meghívtak minket külföldre, párszor lerobbantunk útközben, azóta ez tabutéma.
Andris: A legutóbbi az volt, hogy a város önkormányzata kivitt volna minket Erdélybe játszani, de gyakorlatilag semmit nem fizettek volna, és azt se tudták megmondani, hogy kiknek és hol, hogyan, szóval inkább itthon maradtunk és próbáltunk…
Csüli: Lehet, hogy kint nyitottabbak az emberek, több sikerünk lenne, de ahhoz, hogy külföldön játssz, és ne úgy, hogy egy furgonban alszol 1 hétig, sok pénz meg kapcsolat kell.
A furgonos storyt már nem bírnám el…
Mennyiben szab gátat a lehetőségeiteknek, az előrelépésben, hogy vidéki zenekar vagytok vagy az, hogy van mellette munkahelyetek is?
Balázs: Semennyiben, simán bemegyek tanítani másnap reggel 2 óra alvással. Max. dolgozatot iratok J
Tope: Jó a kérdés, köszönjük. Szerintem sokkal nehezebb, meló mellett sokkal több energiát kivesz az emberből a zenélés, az meg hogy vidéki zenekarok vagyunk, azt nem érzem kifejezetten hátránynak, az elmúlt időszakban Magyarországon sok zenekar futott be vidékről szerintem (Anima SS, vagy a Tankcsapda, vagy a Kispál vagy a 30y is vidéki J). De tény és való, hogy nehezebb, mivel a kapcsolatunk kevesebb, mint egy pesti zenekarnak, de mi elmegyünk a fővároson kívül is játszani, sok pesti zenekar ezt nem teszi meg. Az gondolom, ha így nézzük előny is J.
Andris: Vidékinek lenni nem rossz, talán nem játszunk annyit Pesten, mint az ottaniak, de vannak már ott is barátaink ( colorstar, hs7, fish ) Szerintem mi pl. többet megyünk vidéki nagyvárosokba, mint a kisebb pesti zenekarok és ez jó. A munkahely meg mindig szervezhető úgy, hogy ne ütközzön…
Csüli: Az szép lenne, ha csak ezzel kéne foglalkozni, biztos egy csomó dolog könnyebben menne, de hát ez van…
Hogyan alakulnak a fellépések, koncertek mostanában, és ezt megelőzően milyen volt a helyzet?
Andris: Új koncertszervezőnk van Hári József személyében. Ő minden szempontból jót tett a zenekarnak. Nincs olyan sok koncertünk, mint két éve, de nincs annyi lukrafutás se (büfés és a macskája). A szegedi pont ilyen volt, mármint a büfés… Ha most decemberben is tudunk menni a Kispállal, mint tavasszal akkor tök fasza…
Mikor, hol volt a legnagyobb/legemlékezetesebb koncertetek?
Tope: Nekem volt egy nagy álmom kamasz koromban, ezer ember előtt akartam játszani, nagyon remegett a lábam, amikor úgy három éve teljesült.
Balázs: Pécs, Anima Sound System előtt. Bemondtam a mikrofonba, hogy gyertek közelebb, majd megfordultam és állítottam valamit az erősítőmön, mikor visszafordultam ott állt előttünk 800 ember. Beremegett a gyomrom…
Andris: PECSA tavasszal. Voltak vagy 1500-an és tapsoltak meg ugráltak is, szóval az nagyon jó érzés, hogy sokan néznek és tetszik nekik. Iszonyatosan felpörget.
Milyen a fogadtatás 1-1 koncerten? A szegedi koncertetek egyik nagy élménye az volt számomra, hogy bár kevésen voltak a színpad előtt, TI mégis hihetetlenül élveztétek, amit csináltok, „örömzenéltetek”…
Csüli: Vegyes. Van, ahol többen, van ahol kevesebben. Nyilván senki nem akar a négy falnak játszani, de igazából a színpadon a zene a lényeg. Nem én, nem is Tope, nem a PEET, hanem a zene, ami ott és akkor fölemel és összekapcsol 4ünket, és ha ez a színpad előtt is megtörténik valakivel, az még jobb… Érthető nem?!
Tope: Megmondom őszintén, bár nyilván érdekel milyen a koncertek fogadtatása – valahol a színpadon ez nem számít – csak a zene van.
A paksi mellett (ahol ti lettetek a legjobb zenekar, és Pruzsina Balázs kapta a legjobb basszusgitáros elismerést) léptetek-e fel tehetségkutató versenyen, ha igen, milyen sikerrel?
Balázs: Volt még egy, de én nem nagyon emlékszem az aljas becherovka miatt.
Tope: Ezen kívül csak egyen tavaly, akkor is csak azért, mert épp semmi nem történt velünk, iszonyatosan berúgtunk és asszem 4.-ek lettünk.
Andris: Egy pesti tehetségkutató volt, ahol 5-ikek lettünk, és a Balázzsal visítós részegre ittuk magunkat. Szerintem az volt az utolsó. Mármint tehetségkutató…. Nekünk legalább is….
A tehetségnek nem vagytok híján (sőt!), akkor szerintetek miért nem kerültetek be eddig a legnagyobbak és legismertebbek közé?
Balázs: Kapcsolat + pénz hiánya.
Andris: Beltenyészet van. Majd ha valamelyikünk nagyot tud nyalni, akkor beljebb leszünk, vagy ha valaki kihal…
Hogyan jött az ötlet, hogy letölthetővé tegyétek az első, Best of 2000-2004 című albumotokat? Elégedettek vagytok-e az eredménnyel? Mennyire lettetek ismertek ettől, ill. mennyit profitáltatok belőle (nem anyagilag)? A szakma hogyan viszonyult ehhez?
Balázs: A szakma fingom sincs, hogy viszonyult hozzá, de nem is érdekel. Több mint 5000-en töltötték le. Ez jó nem? Ha rajtam múlna, akkor az összeset felraknám a netre ingyen…
Tope: Egyszerűen ezt tűnt logikus döntésnek. Fogalmam sincs a szakma, hogyan viszonyul ehhez, azt gondolom, ha könnyűzenei szakmáról beszélgetünk, pár ember belterjes véleményformáló erejéről beszélgetünk – ahhoz meg kicsi zenekar vagyunk, hogy figyelemre méltassanak.
Csüli: Akkor ez volt a legjobbnak tűnő lehetőség, meg pénz se volt arra, hogy kiadjuk. Szerintem azért kell, hogy legyen ára a munkádnak, ha már dolgoztál vele, ne dobd oda ingyen és ez nem pénz éhség, csak egyszerűen elsőre jó volt, de ennyi…
A 2006-os Fele sem igaz című album a Nemzeti Kulturális Alap Pankk programjának támogatásával jelent meg. Ha jól tudom, ugyanezen program HungaroConnections cserekoncert pályázatán is a nyertesek közt vagytok. Mesélnétek erről?
Balázs: Tope csinálta a pályázatot. Elvileg megyünk Graz-ba, a Spukkék meg jönnek ide. Biztos jó lesz…
Hogy képzelitek el magatokat újabb 7 év múlva? Mi lesz a zenekar jövője?
Balázs: Gyerek , ház, kutya, feleség , tanítás…. És szerda este ugyan úgy megyek próbálni. Szóval nagyjából így. Én boldog vagyok.
Andris: Remélem hogy ebből fogunk megélni, de ha nem is, valószínűleg hasonló lesz a szitu a zenélést illetően…
Csüli: Tudod, az embereknek szükségük van kikapcsolódásra, hobbira. Van, aki elmegy sörözni a haverjaival pénteken este, én lejárok próbálni. Szerintem ez nem fog változni. Csak a gázsink lesz szemtelenül magas J
Tope: Én egyre inkább azt gondolom 7 év múlva is zenélni fogok. A zenekar, remélem, meglesz akkor is, remélem egy baráti társaság lesz sok koncerttel, ahol lesz közönség is jócskán, a többi nem érdekel.




0 hozzászólás
Te leszel az első, aki hozzászól a bejegyzéshez.