A tudattalan a kulisszák mögött

Február 29-én mutatta be a Szegedi Kortárs Balett legújabb produkcióját, A tudattalant. A két részből álló előadás részleteit a népszerűvé vált Beavató színház keretében is megtekinthették az érdeklődők.

A Kisszínház nézőterén izgatottan várakozó fiatalokat Juronics Tamás kalauzolta a kulisszák mögé, stílszerűen a saját koreográfiájával, a Semmi és sohával kezdve.

Míg a táncosok a szokásos napi bemelegítésüket végezték, csak időkitöltésként, csak nekünk, addig megtudhattuk, ezen produkció(k) célja nem egy történet elmesélése, mint például a Hattyúk tava esetében, hanem annak bemutatása, hogy a tánc érzéseket, érzeteket közvetít. Ezt még inkább elősegíti a megfelelő fénytechnika alkalmazása, ami hangsúlyokat is képes máshová helyezni, illetve a testek más-más megvilágításával szintén változtatható a hatás.

A zene a mai fiatalok füléhez közel álló, elektro- punk-rock-montázs, viszont annyira kemény, hangos, elvont, horrorisztikus, disszonáns, hogy már ez is megüli a néző lelkét. Nem véletlenül nem javasolt a mű megtekintése 14 éven aluliaknak.

A fémes szürke színek, a szín három részre osztása (elől a lélek, hátul a test, oldalt a szív kerítés mögé zárva) az én, az egyén önmagával, önmagában zajló harcának színhelye. A test börtönében élő lélek a magasba vágyik, hisz örökké való, de hogy melyik lesz a győztes, az nyitott kérdés – mondja Juronics, aki nem csak szerzőként vesz részt a műben, a színpadon meg-megjelenve az ő „fejébe” nyerhetünk bepillantást.

Duda Éva koreográfiája (A zöld szalon címmel) ezek után enyhülést, megnyugvást hoz, de populárisabb zenéjével korántsem hagyja nyugton gondolkodásra késztetett lényünket. Miután mind a tíz táncos mesél az általa alakított karakterről, felmerül bennünk a kérdés: ki is vagyok én? Mi a történetem, s mi lesz az én sorsom?

A zöld függöny előtt piros retró fotelekben ülve vágyaik és álmaik által hajszolt testek kutatják-figyelik egymást, kapcsolódnak egymáshoz. Csábítás, csábulás, elfojtás, kiélés, gyengéd erotika, némi humorral fűszerezve. Ki megtalálja a boldogságot, ki csak sodródik tovább másokhoz csapódva, míg vannak, akik a múltjuk rabjai. S végül elernyedten, hátradőlve viselik végzetüket, miközben ellennyomatékként szól az „I’m feeling good”.