José Cura Szegeden

A Szegedi Nemzeti Színház 2007/2008-as évadának szenzációja a híres argentin tenor vendégszereplése Verdi Otellojának címszereplőjeként április 9-én illetve 11-én. Ez alkalomból tartott sajtótájékoztatót hétfő délután a Novotel Hotelben José Cura, Anger Ferenc rendező, Pál Tamás karmester, Székhelyi József főigazgató, Gyüdi Sándor igazgató-karnagy, valamint Rálik Szilvia, Desdemona egyik alakítója, moderátorként a színház kommunikációs igazgatójával, Nagy Lászlóval.

José Cura utoljára 2001-ben járt Szegeden, a Szabadtéri Játékokon. – „Soha nem felejtem el azt a fellépést. Különleges volt, mert köd ereszkedett le a koncert alatt, és az orromig sem láttam a színpadon. Szerencsére ez a színházban nem fordulhat elő.” – mesélte nevetve.

Mintegy 22 órás repülőút után érkezett Szegedre, majd megnézte az előadást. Hétfőn reggel rendhagyóan öt óra hosszat próbáltak, mert mint mondta, szenvedélyes a munkájában és szerencsére a kollégáin is ezt érzi. Angerrel már korábban egyeztettek, Cura a próbán maximálisan belehelyezkedett ebbe a koncepcióba, amit a szegedi előadás jelent. A rendezőjelölt reményei szerint ezeket a kereteket tölti majd ki önmaga képességeivel és érzéseivel.

A tenor 1997-ben, 34 évesen énekelte először Otello szerepét, ezzel talán ő volt a legfiatalabb a világon. Azóta körülbelül 100 előadáson van túl, 12-14 különböző rendezésben. Eddig 29 Desdemonát fojtott már meg, ezen a héten még hárommal fog leszámolni, csak itt Szegeden kettővel (szerdán Rálik Szilvia, pénteken Vajda Júlia alakítja), vasárnap pedig Hannoverben gyilkol. Azért vállalta el a vendégszereplést, mert konkrétan erre hívták. Amikor felkérték, utánanézett a rendezőnek, és kiderült, hogy Anger Ferenc a velencei színiakadémián tanul, ahová őt tanítani hívták.

Az újságírók azon kérdésére, hogy kell-e saját Otello-felfogásán változtatnia egy-egy rendező kedvéért, elmondta, hogy mindig egyeztetni kell az elképzeléseket, és ez általában a kompromisszumokról szól. Negatív példaként elmesélte, hogy egy alkalommal nem teljesen sikerült megérteniük egymást egy rendezővel, aki az űrbe álmodta meg darabját. Ezt még elfogadta, csak azzal nem tudott mit kezdeni, hogy mit keres az űrhajóban egy gondola. – „Az idiotizmus nem azonos az eredetiséggel.” Angert azonban ígéretes tehetségnek tartja, akit tíz év múlva a világ egyik legjobb operarendezőjeként tarthatnak számon. Saját élményei szerint gyakran van, hogy elsőrangú színházakban hoznak létre huszadrangú előadást, és fordítva. Jó véleménnyel van a társulatról, profizmusukról, ami a Szegedi Nemzeti Színház adottságait illeti, azok igen jók, az épület klasszikusan szép, jók a színpad térbeli méretei, jó a színpad akusztikája.

Végezetül Székhelyi József jelentette ki, büszkeséggel tölti el őt, hogy 5 év után Verdi Otellojával búcsúzhat. Direktori pályája csúcsának értékeli, hogy egy ilyen nívós operaénekest hozhatott el, mert José Cura szereplése jár a szegedieknek.