Made in Japan vol 1.

Watashiwa Bogdán Máté desu. Japánul ez annyit tesz: B. M. vagyok. Üdv mindenkinek (avagy: Konichiwa!), aki szívesen velem tart, és kelet felé fordítva tekintetét vállalkozik egy hosszú-hosszú utazásra a japán kultúra, első sorban az anime és a manga világába, érintve „cosplay”, „j-rock/j-pop” vagy „konzol” állomásokat.

Nem tudom, mennyire ismered Kedves Olvasó a japán kultúrkört – azon belül is a japán populáris kultúrát -, de eddigi tapasztalataim szerint 3 típusú ember létezik: az első típus az, aki csak annyit mond, ha szóba kerül Japán: „Ja igen, azok az alacsony emberkék akik már 100 éve túl vannak az űrkorszakon, piszok jó kocsikat/motorokat gyártanak és mindig fényképeznek!”. Ez a típus nem ismeri Japánt, nem ismeri a mangát és nem ismeri az animét sem. Van egy olyan típus, aki ismeri, de nem szereti (azért nem ez a jellemző), és van, aki egyszer belekóstolt és nem tud betelni vele. Cikkeimmel nem egyebet szeretnék elérni, mint közelebb hozni hozzád, Kedves Olvasó, egy olyan médiumot, amit a távol-kelet alkotott (és alkot a mai napig), a nyugat már évtizedekkel ezelőtt felfedezett, Magyarországon pedig az utóbbi években kezd elterjedni.

Ezen cikk egy rövid áttekintést kíván nyújtani a manga és az anime alapfogalmairól. Aztán, ha már valamennyire eligazodunk a „mecha”-k és „shojo”-k világában, nekiugrunk az alapművek boncolgatásának. De ne siessünk annyira előre, vágjunk bele inkább a fogalmak áttekintésébe, vagyis kezdődjék az utazás!
Manga. A szó eredeti jelentése „vázlat” vagy „véletlenszerű képek”, a japán képregények megnevezésére használjuk. Nehéz elképzelni valamiről, ami a modern popkultúra része, hogy évszázados gyökerekkel rendelkezik. Azt gondolhatnánk, hogy a manga a XX. század terméke, de ne tegyük…tévednénk ugyanis. Már maga a „manga” kifejezés is az Edo kori (1603-1868) Japán szüleménye. A manga a klasszikus japán ukiyo-e festészet és a nyugati művészeti hatások találkozásából, lépésről lépésre jött létre. Hokusai Katsushika ukiyo-e festőművész jóvoltából, a „Hokusai manga” stílusmegjelölésű alkotások kapcsán. Képzeljük el, hogy van egy időgépünk (természetesen Tokióból rendeltük;). Szálljunk bele, és repüljünk vissza egészen a XII. századba. Ekkorra vezethetők vissza ugyanis bizonyos, az első mangára emlékeztető művészi megoldások. Ugorjunk vissza az időgépbe és ne is álljunk meg egészen a XVIII. századig. A XVIII-XIX. században alakultak ki – hála a fametszetek népszerűsödésének – azok a stílusjegyek, amelyek továbböröklődtek a második világháború utáni időszakra, amikor is kialakult a képregények ma ismert formája, s a manga széles körben elterjedt.

Mire kell a legjobban odafigyelni, ha mangát vesz a kezébe az ember? Leginkább arra, hogy ha úgy kezdünk neki, mint egy nyugati könyvnek/újságnak, akkor jó eséllyel vagy fejjel lefelé látjuk majd a rajzokat, vagy a végén fogjuk kezdeni az ismerkedést. Érdemes hát fejben tartani, hogy Japánban jobbról balra és fentről lefelé írnak, tehát a mangákat is így rajzolják. Nagyon gyakran egyébként figyelmeztetik is az óvatlan olvasót az utolsó oldalon tévedésére egy nagy stoptáblával vagy „Vigyázz, spoiler-veszély!” felirattal. Terjedelmüket tekintve is széles skálán mozognak a mangák. A száz oldalas zsebmangák mellett olyan példányok is megtalálhatók, amelyek több ezer oldalt tesznek ki. Ilyen manga például az Akira, amely több, mint 2000 oldalt tesz ki. De mangát találhatunk folyóiratokban is. Az egyik legjelentősebb ilyen folyóirat (legalábbis Japánban) a Weekly Shonen Jump. Olyan, mára kultikus sorozatoknak jelentett ugródeszkát ez a magazin, mint a Rurouni Kenshin, a One Piece, a Naruto vagy éppen a Dragon Ball. A japánok a képregényt azonban nem csak szórakoztatásra használják. Hétköznapi használati cikkek instrukciós füzetei sok esetben mangával mutatják be az adott termék használatát. Ezeket nevezzük setsumei (magyarázó) mangáknak.

Ami azonnal feltűnhet egy mangát vagy animét nézve, azok a szereplők nagy szemei. Nem véletlen, hogy így kihangsúlyozzák ezen érzékszervet a japánok. A szem a lélek tükre, tartja a mondás. És valóban, számtalan érzelmet fejezhetünk ki pusztán a szemünkkel. A mangákban sok esetben egészen egyszerűen kezelik a szem ezen funkcióját. Egyszerűen és nagyszerűen: egy felfelé ívelő félkör és máris kész a boldog szereplő. A szem milyenségéből egyébként megkülönböztethetőek a jó és a gonosz szereplők is. A rosszfiúknak általában keskeny szemük van.
Ha a manga szülőanyja Japán, akkor az apja Amerika. A műfaj atyja Osamu Tezuka, akinek első képregényei az 1930 – 40-es évek amerikai rajzstílusát idézik. Az amerikai mintát az olyan nőalakok szolgáltatták, mint például Betty Boop. Japán és Amerika azonban a fogantatás után külön utakon kezdett járni. Míg Nyugat a képregényt és az animációs filmeket a fiatalok szórakoztatására alkalmas médiumként tekintette, addig Japán elindult a filmszerűség és az egyre felnőttesebb tartalom felé. Felnőttes tartalom alatt most nem (csak) a pornográfia vagy az erőszak nyílt ábrázolását értem, hanem a történetek egész gondolatvilágát. És ha már szóba kerültek az animációs filmek, tegyük fel a legnagyobb kérdést:
Mi is az az anime? Az anime a japán animációs filmek (hétköznapibban: rajzfilmek) összefoglaló megnevezése. A kifejezés az angol „animation” szóból ered. Tulajdonképpen az anime nem más, mint mozgó manga. Fontos leszögezni: az anime nem egy műfaj megnevezése (ahogyan az élőszereplős film sem az nálunk). Az anime sokkal inkább egy médium, egy lehetséges önkifejezési forma, ami számtalan műfaji keretben manifesztálódhat. Az akciótól a sci-fin át egészen a romantikus vígjátékig az elképzelhető összes műfaj megtalálható az anime palettáján. Igen, az összes, beleértve az erősen 18+ kategóriás filmeket is. Senkit se tévesszen meg az, hogy az anime tulajdonképpen rajzfilm. Ahogy nálunk, a nyugati kultúrkör filmjei közt is megtaláljuk a családi és gyermekfilmeket, ugyanúgy a japanimációnak is van ilyen szegmense. De ahogy létezik horror és pornó tőlünk nyugatra (vagy akár Magyarországon), ugyanúgy megtaláljuk ezeket a műfajokat a japán rajzfilmek közt is. A legtöbb esetben megfigyelhető a műfajok keveredése, így egy-egy anime vagy manga kategorizálása sok esetben szinte lehetetlen. Keveredhet az akció-kaland az erotikával (Ninja Scroll) vagy a filozófia a sci-fivel (Ghost in the Shell).

A manga- és anime-specifikus műfajokról is essen néhány szó. Kodomo-nak nevezzük a kisgyermekek számára készült animéket (japánul „kodomo” egyenlő „gyermek”). Shojo japánul annyit tesz: kislány. Ez a megnevezés illeti a tipikusan lányoknak szánt animéket (ilyen anime a Fruits Basket). A shojo alműfaja a maho shojo. Ezekben a történetekben már nagy szerepet kap a mágia is, a legjobb példa erre a Sailor Moon című anime-sorozat, ami Magyarországon is futott egy időben. A josei jelentése japánul „fiatal nő”, ezek célközönségét tehát a nők képezik. A következő műfaj a shonen. Ez a shojo „ellentéte”, shonen ugyanis a japánban „fiúk”-at jelent, ezeknek a célközönségét a fiatal srácok jelentik. Ilyen manga/anime például a Dragon Ball és annak változatai. A shonenhez hasonló műfaj a seinen. A seinen azonban a fiatal férfiakat célozza meg olyan animékkel, mint például az Ah! My Goddess. A shojo és shonen műfajoknak van még két-két leszármazott műfaja, ezek a bishojo és bishonen, valamint a shojo-ai és shonen-ai. Előbbi kettő azokat az animéket jelöli, amelyekben „gyönyörű lány”-ok (bishojo) illetve „gyönyörű fiú”-k (bishonen) szerepelnek. Az utóbbi két megnevezés (shojo- és shonen-ai) pedig japánul annyit tesz, hogy lány- illetve fiúszerelem. Azt hiszem ezeket a műfajokat nem kell különösebben részleteznem, két példája ezeknek a Revolutionary Girl Utena, valamint a Gravitation. És ha már ilyen füledt vizekre eveztünk, meg kell említeni még két műfajt: az ecchi-t és a hentai-t. Az „ecchi” szó jelentése „illetlen szexualitás”. Ezek a mangák/animék könnyű szexuális humort tartalmaznak, nem kell durva dolgoktól tartani ezekkel kapcsolatban (egyébként ilyen sorozat a Love Hina). A hentai esetében azért már nem árt felkészülni mindenre, a szó jelentése ugyanis „abnormális” vagy „perverz”. Japánban ez a műfaj a „poruno” vagy „ero” címszó alatt található meg. Ilyen anime például az L. A. Blue Girl.

De nem csak erotikából áll az anime, kedves Olvasó. Vannak úgy nevezett progresszív animék (vagy ha úgy tetszik művészfilmek). Ilyen például a Voices of a Distant Star. Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni a moé és a mecha-animék műfaját. A moé az olyan animék és mangák gyűjtőneve, amelyekben „cukik” a szereplők (például a Little Snow Fairy Sugar). A mecha műfajába tartozik minden olyan manga és anime, amelyekben óriás-robotok a főszereplők. Ezeket általában emberek irányítják, ilyen manga/anime például a Neon Genesis Evangelion vagy a Mobile Suit sorozat.

Már csak egy dologról nem beszéltünk. Nevezetesen arról, hogy milyen formában jelenhet meg az anime.
Film. A japanimáció első fontos megjelenési formája a mozifilm. Ezek költségvetése a legmagasabb, ez általában magával vonja azt is, hogy a minőség is a mozifilmek esetében a legjobb. Az egyik legnépszerűbb és nyugaton is a legismertebb anime mozi az Akira, sokmillió dolláros (!) költségvetéssel készült, több száz (!) rajzoló bevonásával. Vannak olyan filmek, amelyeket kifejezetten fesztiválokra készítenek, ilyen film a Legend of the Forest például.
Tévésorozat. Ez a legjellemzőbb, általában akkor készül valamiből egész estés mozifilm, ha már a televízióban bizonyított (lásd Cowboy Bebop vagy Naruto). Vannak persze kivételek, úgy mint a Ghost in the Shell esetében, amelynek két egész estés film kellett, hogy végülis sorozatot készítsenek belőle. Egy átlagos sorozat 26 részes (teljes évad), de előfordulnak 13 részes (fél évados) sorozatok is. Legtöbbjüknek van – akárcsak a nálunk futó sorozatoknak – főcíme (opening) és vége-főcíme (ending). Ezeken túl gyakran szerepel a sorozatokban egy rövid, humoros jelenet (eyecatcher), amely a reklámokat hivatott jelezni.

OVA. Vagyis Original Video Animation (másik elnevezése az OAV, vagyis Original Animated Video). Ez szabad fordításban annyit tesz: eredeti videoanimáció. Ezek többnyire 2-20 epizódból álló minisorozatok, amelyek azonban szinte mindig kizárólag videón jelennek meg (napjainkban DVD-n). De léteznek úgy nevezett „one-shot” darabok, vagyis egyrészesek is. Minőségükben megközelítik a mozifilmek színvonalát. OVA például a már említett Neon Genesis Evangelion. Az OVA-k történetei többnyire összefüggő egészek, a részeket külön-külön tekinteni értelmetlen. Valószínűleg az OVA-knak köszönhetjük az anime médiumának sokszínűségét, hiszen, mivel moziba nem kerülnek, készítőik függetlenek mindentől.
AMV. Értsd Anime Music Video. Olyan – rövid, pár perces – klipek ezek, amelyekben ismert zenék alá vágnak össze anime-részleteket. Ilyen klip például a Rammstein: Feuer Frei-jának és a Gundam Wing-nek a fúziójából keletkezett AMV.

Ennyit erre az alkalomra, Kedves Olvasó. Remélem sikerült felkeltenem az érdeklődésed a téma iránt, és velem tartasz legközelebb is, amikor is áttekintjük az anime történetének legfontosabb állomásait. Addig is: SEMPER FIDELIS…