Made in Japan vol 2. – Anime-történelem

Konichiwa! Legutóbb az anime és a manga fajtáinak, alapfogalmainak tisztázásával útnak indítottuk a japán populáris kultúrával, azon belül is főleg az említett két médiummal foglalkozó blokkunkat. Ezúttal végigsuhanunk az anime történetének főbb állomásain, az első körben világszinten.

Az anime útjának kezdetei egészen 1914-ig vezetnek vissza, ekkor készült el ugyanis az első film, egyelőre néma animáció formájában. Egészen 1932-ig kellett várnia a világnak (na jó, ekkor még csak Japánnak), hogy az anime megszólaljon. 1932-ben köszöntött hát be a hangos-korszak az animék történetében, egészen pontosan a Chikara To Onna No Yononaka című rajzfilm megjelenésével.

A második világháborút követő időszakban lépett színre az előző cikkemben már említett mangaka (magyarul mangát rajzoló), Osamu Tezuka. Első műve a Shintakarajima volt 1947-ben. Tezuka alapította a Mushi Productiont, amely rajzfilmeket és sorozatokat készített japán televíziók részére. Első sorozatuk az Astro Boy (Tetsuwam Atom) volt, amely világsikert hozott a műhely számára. Azonban, ha csak egy hajszállal is, de a sorozat lemaradt a „világ első anime-sorozata” megtisztelő címről. Ezt ugyanis az Astro Boy előtt pár hónappal debütáló Otagi Manga Calendar tudhatja magáénak.

Az ’50-es, ’60-as években megjelent animék még csak a gyerekeket célozták meg, egyszerű, a jó és a gonosz könnyen elkülöníthető kettősére építkező történettel. Aztán 1966-ban megjelent a Tetsujin 28, az első mecha-anime, amit 1979-ben a Mobile Suit Gundam követett. A ’70-es években jelentek meg az első olyan animék, amelyek célközönségét már a felnőttek alkották (pl. Lupin Sensei 1971-ből).
A ’80-as években megjelent a VHS és vele az olyan animék, amelyeket már kifejezetten video-forgalmazásra szántak (vagyis az OVA-k). Az animék kikerültek a cenzorok látószögéből, egyre több szexuális tartalmú anime jelent meg VHS-en.

1986-ban hódító útjára indult a Dragon Ball, Akira Toriyama nagysikerű mangájának mozgóképes változata. A ’80-as és ’90-es évek Toriyama és Takahashi Rumiko évei voltak. Toriyama érdemei talán nem szorulnak magyarázatra (hazánkban sokan ma is a Dragon Ball-al azonosítják az animét), Takahashi Rumiko sorozatai (Ranma ½, Maison Ikkoku) pedig kortól függetlenül mindenkit meghódítottak.

Az anime történetében a legnagyobb robbanás 1988-ban következett be. Ekkor jelent meg ugyanis Katsuhiro Otomo Akirája. Az Akira olyan stílusbeli megújulást hozott az anime világába, amivel világszerte sikeres lett, és felkeltette a Nyugat érdeklődését is az animék iránt. Hatását tekintve hasonló volt Shirow Masamune Appleseed-je és Black Magic M-66 című animéje. Masamune leghíresebb alkotása 1995-ben jelent meg Ghost in the Shell (Páncélba zárt Szellem a hivatalos magyar fordításban) címen, amely a megjelenése óta eltelt tizenegy évben kapott egy – az alapfilmhez hasonlóan kedvező fogadtatású – második részt Ártatlanság címen (Ghost in the Shell 2 – Innocence), és egy sorozatot, ami a Stand Alone Complex alcímet viseli, ráadásként ezen sorozat alapján egy harmadik egész estés GitS filmet Stand Alone Complex – Solid State Society címmel.
Szintén a ’80-as, ’90-es évek komoly alkotása Nakazawa Keiji Barefoot Gen című mangájának 1983-as animációs feldolgozása is, Mari Masaki rendezésében. Ebben a mangában/animében Keiji hiroshimai tapasztalatait meséli el. Hasonlóan komoly történettel bír a Grave of the Fireflies (Hotaru no Haka) is, amely két, a tokiói bombázást túlélő gyermekről szól.

Ezen időszak legjelentősebb műveit az Okada Toshio által alapított Gainax stúdiónak köszönhetjük. Első videójuk az anime-rajongók elé tartott görbe tükör volt Otaku no Video címmel. A stúdió bizonyította tudását mind futurisztikus, mind történelmi alapokon nyugvó animékben is. Első alkotásuk a The Wings of Honneamise, OVA sorozatuk a Gunbuster és a Nadia, the Secret of the Blue Water után az igazán átütő sikert a Neon Genesis Evangelion (japán címén Shin Seiki Evangelion) című sorozat hozta meg számukra.A már említett 1971-es Lupin Sensei két rendezője, Takahata Isao és Miyazaki Hayao (akik közreműködtek a Future Boy Conan készítésében is) megalapították a Studio Ghibli-t. Miyazaki első jelentős műve a Castle of Cagliostro, amely 1978-ban jelent meg. Ezt olyan animék követték, mint a Nausicaa, a Lapita, Castle in the Sky, a My Neighbour, Totoro, a Kiky’s Delivery Service, a Crimson Pig és a Princess Mononoke (nálunk A vadon hercegnője). Takahata áll a már említett, világháborús témát feldolgozó film, a Grave of the Fireflies, valamint az Only Yesterday mögött. Utóbbi egy, fiatalságának emlékeivel vívódó nő megható története. Valószínűleg éppen az ilyen filmek emelték a Ghibli-t a japán stúdiók elitjébe.

1999-ben a Mobile Suit Gundam 20. évfordulója alkalmából egy új sorozattal jelentkezett, Toriyama Akira Dr.Slumpja szintén egy új sorozattal tért vissza a képernyőre. Tezuka Osamu két korábbi mangáját, a Jungle Taitei-t és a Black Jack-et is feldolgozták mozgóképes formában, és megjelent az X: The Motion Picture, valamint Katsuhiro Otomo filmje, a Memories is.

Az anime meghódította a világot. Nyugaton taroltak az olyan sorozatok, mint a Dragon Ball, a Sailor Moon (Varázslatos álmok) vagy a Pokemon (vagyis Pocket Monsters), a Disney és a Ghibli pedig együttműködési szerződést kötöttek. 1998-ban a megjelent a mozikban a Princess Mononoke, a Kiki’s Delivery Service pedig az Év Video-ja lett. Miyazaki mesterműve, a Chihiro szellemországban (Sen to Chihiro) 2002-ben a Berlini Filmfesztivál Arany Medve díját, a következő évben pedig a legjobb külföldi animációnak járó Oscar szobrocskát is bezsebelte, emellett világszerte több, mint 250 millió dollárt profitált. A Mátrix trilógiát jegyző Wachowski-fivérek le sem kívánták tagadni a legnagyobb művükre tett keleti hatásokat, ráadásul legújabb filmjük (Speed Racer) épp egy anime-feldolgozás. A történelemóra nem ért még véget. Legközelebb áttekintjük a japanimáció hazai pályafutását, remélem akkor is velem tartotok, számonkérés úgysem várható;) Addig is semper fidelis…