IV. Fool Moon Nemzetközi A’cappella Fesztivál – Zenéből ötös

„Az IH Rendezvényközpont és a Fool Moon vokálegyüttes közös szervezésében idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre október 16-18. között a Fool Moon Nemzetközi A’Cappella Fesztivál, mely az országban egyedülálló kezdeményezés, hiszen Magyarországon még sehol sem rendeztek hasonló programot. Évről évre olyan műfajjal szeretnék megismertetni a nagyközönséget, melyre még nem irányul oly nagy figyelem hazánkban.” – ennyit tudhattunk eddig. Hogy valójában milyen? Ott voltunk a startnál, meghallgattuk, imádtuk. És melegen ajánljuk!

Az immáron negyedik alkalommal megrendezett fesztivál idén már egy kívül-belül megújult, igazán igényes Ifjúsági Házban fogadta, fogadja az a’cappella stílus rajongóit, valamint azokat, akik még csak ismerkednek a műfajjal. Élménybeszámoló, első nap, Vivat Bacchus (HU) és Shiva Knows (NL), vastaps.

16-án este, a nyolc órai kezdés előtt negyed órával már gyülekezett a mélyen tisztelt publikum, nyolckor pedig mindenki elfoglalhatta helyét a nézőtéren. Rövid (kicsit megilletődött) konferansz, és máris a Vivat Bacchus-szé volt a színpad. Róluk a legfontosabb tudnivaló, hogy egészen egyedi módon igyekeznek nem elveszni a magyar a’cappella „mainstream”-ben (ez manapság már talán nem számít képzavarnak): nevezetesen azzal, hogy ők kizárólag bordalokban utaznak. Öt rendkívül tehetséges fiatalemberről van szó, akikre azért is érdemes odafigyelni, mert már Ákos Még közelebb című albumán is ők szolgáltatták a vokál betéteket. És mert egy Vivat Bacchus koncerten lehetetlen unatkozni.
A szegedi közönség számára felkínált bordal-csokor egészen hihetetlen stílusbeli sokszínűséget mutatott: volt itt swing elemekkel átitatott Pinceswing, bortörténet (Szekszárdi bikavér, Az egri bikavér története), a húszas éveket idéző jazz-ámokfutás (Húszas évek bordala), valamint német, olasz, svéd – sőt – kínai bordal. Persze utóbbi nem volt teljesen autentikus. Kínai dallamvilág, magyar szöveg, fájó rekeszizom. Hallhattuk legfrissebb szerzeményüket, a Bórarendet, és legújabb albumuk címadó dalát, a Boriginal-t. Két feldolgozást is előadtak a fiúk: Kicsim én, és Icipici Mici címmel (előbbi egyenlő Michael Jackson – Billy Jean, utóbbi pedig a Micimackó „soundtrack” feldolgozása volt). És ha már feldolgozás, említsük meg azt is, hogy miért becsülendő a Vivat Bacchus ötösfogata. Leginkább azért, mert minimális számú kivétellel minden számuk (zene és szöveg egyaránt) eredeti, humoros és SAJÁT! A zenét egyébiránt az együttes tenoristája, Balásy Szabolcs írja, a szövegek közt pedig fel-fel bukkan a saját versek mellett egy-egy történelmi bordalunk (amiket pedig megismerni semmiképpen sem árt). A srácok fantasztikus hangulatot teremtettek nagyon rövid idő alatt, miközben végig profin, egyetlen baki nélkül prezentáltak egy humoros, és rendkívül meggyőző műsort. Jövőre várunk vissza, Vivat Bacchus!

Az est fő műsorszámának szánt holland Shiva Knows már a hagyományos a’cappella vonalat képviselte, méghozzá egy nemzetközi versenyen első helyezett csapathoz méltó módon. Külön elismerés jár Jan Wouter Brunings-nak, aki magyar nyelven köszöntötte a szegedi publikumot, ez pedig egy holland ember számára nem feltétlenül számít könnyű dolognak:) A Maastricht-i ötös ezután másfél órában megmutatta, mire osztogatnak ezüstöt a Gratz-i Ward Swingle Acappella elnevezésű versenyen, valamint első helyet az anyavárosukban megrendezett Totaal Vokaal Festival-on. A kicsit talán az unalom vádjával is illethető (de jéghideg profizmussal prezentált) felvezető számok után a földöntúlian szép Eyes of a child mutatta meg, hogy itt bizony muszáj lesz figyelni, mert nem mindennapi dallamokat hallhat az ember. Az érdekességek sorában ezt a Gota című szerzemény követte, amelynek sajátossága az volt, hogy a három férfi és két hölgy tag itt élő hangszerré váltak – a számnak nem volt szövege. Az A’cappella in Acapulco című dal kis latinos hangulatot villantott fel, amit a Run, run, run! fenomenális beatbox-játéka követett. A koncert végére a már felülmúlhatatlannak tűnő színvonal „i”-jére a pontot az A life for me című lírai gyönyördózis tette fel. Shiva-ék sikerét mi sem mutatta jobban, mint hogy háromszor is visszatapsolta őket a hálás szegedi közönség, úgy, hogy az utolsó két ráadás számot már mikrofon nélkül adta elő a holland csapat. Mondanom sem kell, csak a hangerő lett alacsonyabb, a stúdióminőség megmaradt a hangzásban. És hogy mit tud Shiva? Elárulták nekünk: ők sem tudják hogy mit:)

A Fool Moon A’cappella Fesztivál a hosszú hét tulajdonképpeni végén, azaz szombaton éri el csúcspontját, amikor is már jelen lesz a névadó Fool Moon, a kubai Vocal Sampling, és a Keep Smiling (HU). A jegyvásárlással azonban jó lesz sietni, hiszen a start (számomra) kicsit furcsa csütörtök esti időpontja ellenére bő félig volt a nézőtér a nyitónapon, hétvégén pedig garantált lesz a telt ház. Mert az a’cappella jó, a fesztivál színvonala példaértékű, az egész rendezvény egy ritka kulturális csemege. Aki igazán igényes zenei élményre vágyik, annak ott a helye szombaton az IH-ban.

Semper fidelis…