Családnap Csengelén

Szent Imre tiszteletére felszentelt templomuk búcsőünnepét ülték a hétvégén a csengeleiek. A sok színes program mellett szombaton a családoké volt a főszerep minden tekintetben. A rendezvénynek a Faluház adott otthont.

Harc az Óriással (Fotó: KIA)

Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. És ebben az esetben nem csak a családok süteménykészítő versenyére gondolok, melyre szép számmal érkeztek a finomságok, az édesek és a sósak egyaránt. Volt móka, kacagás a gyerekeknek, komoly előadások, beszélgetések a felnőtteknek.

A napot a helyi fiatalok már korán elkezdték. Érkezésünkkor éppen a helyi fúvós zenekar próbált, de már javában gyülekezett a falu apraja-nagyja is. Hozták a versenyre nevezni kívánt családi süteményeket is, melyeket nehéz volt érintetlenül hagyni, de a szervezők utasítására addig szigorúan tilos volt hozzájuk nyúlni, amíg a zsűri végig nem kóstolta az összeset.

A program délután kettő óra magasságában kezdődött. A szülők nyugodt szívvel bízhatták csemetéiket a tornateremben berendezett játszóházban tevékenykedő önkéntes, lelkes fiatalokra, akik egy egész délutános akadályversennyel készültek a gyerekek számára. A Katolikus Ifjúsági Alapítvány munkatársai és önkéntesei már hosszú ideje dolgoztak, a délután lebonyolítását megelőzően is. Az akadályverseny állomásain ötleteltek, hogy a 4-6 fős kis csapatok minél jobban érezhessék magukat, miközben érdekesebbnél érdekesebb feladatokat kellett megoldaniuk.
A paletta meglehetősen széles skálán mozgott. Volt olyan állomás, ahol a Micimackóból jól ismert Füles farkincáját kellett bekötött szemmel a helyére rakni úgy, hogy a csapat többi tagja adhatta az instrukciókat, hogy éppen merre is haladjon a farkincát tartó kéz. Egy másik állomáson zokniba rejtett tárgyakat kellett megtalálni úgy, hogy csak a kézre lehetett hagyatkozni. Emellett lehetett harcolni az Óriással, kukoricát morzsolni az udvaron, vagy éppen egy nagy nadrágban futni ketten egy akadályokkal tarkított pályán.
A kézműveskedést kedvelők mécsest készíthettek az esti körmenetre.

A játék közben, a felnőttek számára házaspárok tartottak előadást a családról, melyet  beszélgetés követett. Az előadó családok különféle tanyavilágból, falvakból érkeztek, és arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy kiegyensúlyozott, boldog családi életet nem csak városban lehet élni, hanem – éppen ellenkezőleg -a kisebb településeken, falukban, tanyákon is lehet boldog egy család.

A programok után a népes csapat a gyerekek által elkészített mécsesekkel elindult körmenetben a falu katolikus templomához. Mivel már jóval sötétedés után történt mindez, a látvány igencsak gyönyörű volt. Sok ember, kicsi, világító gyertyákkal járta végig az utcákat, míg végül célba nem ért mindenki.
A templomban ünnepi szent misét mutatott be Janes Zoltán, csongrádi plébános. Beszédében a család fontosságára hívta fel a figyelmet, valamint, hogy a felnövekvő generáció egyik legfontosabb közege éppen a család maga; és hogy sajnos a tendencia azt mutatja, hogy egyre több házasság bomlik fel, egyre több gyerek nő fel az egyik szülője nélkül. Sokan már képtelenek megélni az egyszerű ünnepeket is: a vasárnapokat, a születés- és névnapokat, a karácsonyt. A gyerekek, egyre többen számolnak be arról, hogy már le sem ülnek együtt a közös ebédlőasztalhoz, hogy nem beszélgetnek egymással. Mindenki mechanikusan teszi a dolgát, és közben megfeledkezik a legfontosabbról: a mellette élő rokonairól, szeretteiről.
Fontos tehát, hogy az együtt élő családok odafigyeljenek egymásra, és képesek legyenek megosztani az apró örömeiket vagy éppen gondjaikat.

A program lezárásaként a süteménykészítő verseny és az akadályverseny eredményhirdetése következett, ahol – nyugodt szívvel állíthatom – mindenki első helyezett lett, hiszen sokan eljöttek és jól érezték magukat ezen a délutánon. A családok együtt voltak, együtt csináltak valamit.

Ketten egy nadrágban (Fotó: KIA)

Azt mondják, mostanában nehéz időket élünk. Azt is mondják, hogy a családok válságban vannak. Ha jobban belegondolunk, talán igaz. De ha még jobban belegondolunk, rájövünk, hogy minden rajtunk múlik. Csengelén erre rájöttek. Katona Attila és felesége, Teodóra már évek óta különféle programokat szerveznek a Szent Imre ünnep kapcsán. A házaspár saját életpéldájával jár a falu lakói előtt. Négy leánygyermeket nevelnek szeretetben, harmóniában. És mivel ők elkezdték kicsiben, akadtak támogatók, követők, akik úgy gondolták, érdemes a szeretet, az összetartás útját választani. Még akkor is, ha most épp nem ilyen világot élünk.
Ezért lehetett az, hogy irigylésre méltóan sokan jöttek el a programokra: nagyszülők, szülők és gyermekek.
Nem csodálkoznék hát rajta, ha jövőre, velük, ugyanott ismét találkoznék.