Ákos 40

Aki elmulasztotta, most már bánhatja, hiszen minden jegy elkelt Ákos jubileumi koncertturnéjának utolsó előadásaira. És hogy miben rejlik a fergeteges siker? Talán abban, hogy a közönség valami olyat kaphat, amit eddig még nem: két és fél órás katarzist.

Aki többször járt már Ákos koncerten, az tudhatja, hogy olyan énekessel, művésszel áll szemben, aki mindig tud valami újat mutatni. Annak ellenére, hogy a dalok többsége már korántsem mondható újnak, de most mégis, valahogy azt mondhatnám, új dalokat kapott a közönség. Pedig a dallam a régi volt, és a szöveg sem változott, viszont a hangzás, a ritmus, a tempó… Egészen más színben tüntette fel a jól ismert Bonanza Banzai vagy éppen – a szólóban is töretlenül sikeres – Ákos slágereket.

A zenekar új szerzője, Czomba Imre kitett magáért, hogy sikerre vigye a néha lehetetlen vállalkozásnak tűnő dolgokat is. Így történhetett meg, hogy egy Bonanza dalból tangó lett, vagy a jól ismert Végre című szám gyorsabb, pörgősebb ritmust kapott. És a sornak még közel sincs vége. Hiszen szó sem esett arról, hogy mindig a dalhoz illő képeket varázsoltak a homályba tűnő függönyökre, vagy éppen arról, hogy el lehet negyven dalt két és fél óra alatt játszani, mindössze ügyes technika, trükkök, megfelel időzítés és párosítás kell hozzá. Az „Esőkirály” a „Táncolj a tűzön át”-tal, vagy az „Őszi tájkép” a „Mum’s Dying”-gal.

Így hát mindazok, akik jegyet váltottak a koncertre – bárhol is az országban – nem hiszem, hogy csalódtak. Talán néha megrökönyödtek, vagy elméláztak azon, milyen jó, hogy a változatosság néha gyönyörködtet. A koncert utolsó két előadására – Nyíregyháza és Budapest – már elkeltek a jegyek. A zenekar pedig játszik tovább, töretlenül, sikeresen.