A Kárpátok Stonehenge, a viperák násza és a csere-bere fogadom

Minden bizonnyal kevesen tudják, hogy a Kárpát-medence területén is éltek egykoron oroszlánok. A legrégebbi lelet a Zengővárkony mellett feltárt újkőkori temetőből származik, az oroszlánfog több mint 6 ezer évvel ezelőtt hullott ki tulajdonosa szájából. Ilyen és ehhez hasonlatos történetek sora található Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum egykori igazgatójának könyvében. A „Köddé vált tegnapok” című kötetet november 27-én, csütörtökön 11 órakor a Móra-múzeum könyvtárában mutatja be az elismert régész.

Trogmayer Ottó könyve irónia a mának, egyben egy „kézikönyv”, benne „lassan köddé váló” tudással a ma emberének. A szerző a saját életéből összeválogatott emlékein keresztül mutatja be régi világunk apró szeleteit, amelyekről a mai fiatalok, és esetenként a felnőttek is csak könyvekben olvashattak. Az irónia mellett kedvesen tanító, nevelő is ez a kötet, és amellett, hogy az általános műveltséghez tartozó „dolgokat” mutat be, gazdagítja az olvasó tudásbázisát sok olyan információval is, amely „nem jön szembe az utcán”.

Például, általánosságban a sárkányok sokfejűségével kapcsolatban. A több ezer éves görög és latin sárkány szavak eredetileg kígyót, egy gonosz félelmetes állatot jelentettek. A sok fej eredetének magyarázata pedig, hogy “a viperák nászának van egy sajátos szakasza, amikor hímek, és nőstények összegombolyodnak, nem kettő, hanem sok, szinte sokfejű kígyógombócot képezve”. Ha pedig valaki megpillantott egy ilyen kevergő gombolyagot, persze, hogy halálra rémült ijedtében. De megtudhatjuk például, hogy a „kigyla kő”, ménkű és a mennykő szavak ugyanazt jelentik: istennyila. És hogy, hogy jön ide a régészet? Úgy, hogy „ezek a különös kövek nem mások, mint kőbalták, kőszerszámok. Ezért is találták őket csontok, törmelékek, cserepek, vagyis az egykori világ emlékei között. Ezzel aztán azt is bizonyítva, lám az Isten haragja lesújtott ide is, a halandó emberek megbüntetésére.

Legalább ilyen érdekes, anélkül, hogy egyébként tudnánk róla, hogy a déli-Kárpátok tövében is van egy olyan híres hely, mint a Salisbury melletti Stonehenge, az altamirai barlang, vagy akár a lépcsős piramis Saccarában. Ennek a helynek a neve: Lepenski Vir. Ott több mint hetven különös, trapéz alakú építmény alapjait tárták fel a régészek, középen nagy téglalap alakú lapos kövekkel keretezett tűzhellyel. És bár sok a kérdőjel, egyes vélemények szerint Lepenski Vir a maga korának szent helye volt, mint később a görögöknél Delphi, vagy később Olimpia, és rendszeresen ide zarándokoltak el és itt mutattak be áldozatot az akkor Délkelet-Európában élő törzsek.

Kiderül a könyvből az is, hogy a “Csere-bere fogadom, többet vissza nem adom!” kezdetű versike, amelynek folytatását kevesen ismerik: “hogyha visszakéred, kutya lesz a véred.” egy nagyon régi, ősi gyökerű átok. Valószínűleg azt sem sokan tudják, hogy hazánk területén is éltek egykor oroszlánok. „A legrégebbi lelet a Baranya-megyei Zengővárkony mellett feltárt új-kőkori temetőből származik, az oroszlánfog mintegy Kr. e. 4.500 körül hullott ki „tulajdonosa pofájából.”

Trogmayer Ottó ír arról is, hogy pontosan hol is van Kukutyin – a hely ugyanis nem csak a képzelet szüleménye, és arról is, hogy a mézeskalács ősei, a mézesbábok már a 17. században is léteztek, és nemcsak édes csemegének számítottak, hanem gondosan őrzött szerelmi ajándékot is jelentettek, melyek évtizedeken át lógtak a tisztaszoba falán.

Trogmayer Ottó 1934. július 29-én, Budapesten született. A szegedi Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatójának egész pályafutása szorosan kötődik ehhez a városhoz. A néhány éve Széchenyi-díjjal is kitüntetett kiváló muzeológus, régész ötvenes-hatvanas években végzett őskori ásatásai több történeti kérdésben új eredményeket hoztak. A hetvenes években pedig pusztaszeri ásatásai jelentettek komoly szakmai sikert. A szegedi régészeti képzésbe is fiatalon bekapcsolódott: előbb óraadóként oktatott, majd az akkor még JATE 1989-től önállóvá vált régészeti tanszékének vezetője lett. Közben 1970 januárjától 1997 októberi nyugállományba vonulásáig igazgatta a szegedi Móra Ferenc Múzeumot, és irányította a Csongrád megyei múzeumi hálózatot. Nagyban hozzájárult az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark létrejöttéhez, és ahhoz, hogy sikerült restaurálni és méltóképp kiállítani a Feszty-körképet. 2003 nyarán a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség-díját vehette át, egy évvel később pedig pályafutása elismeréseként a 120 éves Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat neki ítélte a magyar régészet atyjáról, Rómer Flórisról elnevezett emlékérmet.

Trogmayer Ottó “Köddé vált tegnapok” című könyvét a Tiszatáj Alapítvány adja ki.