Kass János életmű Tömörkény-díjat kapott
A 125 éves szegedi múzeum igazgatója, dr. Zombori István életmű Tömörkény-díjat adományozott az Európa-szerte elismert Kass János grafikusművésznek. A 125 éves évforduló alkalmából két Tömörkény-díjat adtak ki idén. A múzeumi munkatársak szavazati alapján dr. Juhász Antal néprajzkutató kapta meg a tekintélyes elismerést. Kass János betegsége miatt nem tudta személyesen átvenni a plakettet, az idős művésznek csütörtökön adják át a díjat budapesti otthonában.
A Tömörkény-díjat 1994–ben ítélték oda először, az elismerést dr. Trogmayer Ottó akkori múzeumigazgató alapította. Minden év decemberében adják át, Tömörkény István születésnapjára megemlékezve. A díj célja “a tudományos munka ösztönzése, elismerése és a múzeumi szervezeten belüli reális értékrend kialakulásának előmozdítása”.
Kass János olyan mesterek világát fordította a rajz nyelvére, mint Bartók Béla, Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Jókai Mór, Krúdy Gyula vagy a világirodalom nagyjai közül Shakespeare, Cervantes, Goethe, Dickens, Vergilius…
Kass a második világháborúban barátaival, Göncz Árpáddal, Stoll Bélával, a későbbi József Attila-kutatóval az Eötvös kollégistákhoz csatlakoztak. A német megszállás után ellenállási diákmozgalmat szerveztek, zsidókat, sebesülteket mentettek.
1946-tól az Iparművészeti Főiskola kerámia szakára járt. Noha burzsoá származása priusznak számított, tanára, Borsos Miklós megvédte a tehetséges növendéket. A későbbiekben Képzőművészeti Főiskola grafika szakára került. Főleg a nincstelenség miatt váltott műfajt. A szétlőtt, kifosztott Budapesten nemigen lehetett agyaghoz, mázhoz jutni, papír, ceruza viszont azért akadt.
A hetvenes évek elején a tekintélyes művész új műfajba kezdett. Feleségével, Hajnal Gabriella textilművésszel Ausztráliába indultak kiállítani, több száz kilónyi alkotást pakoltak, cipeltek. Akkor jutott eszébe Kassnak: könnyebb anyagokkal kellene próbálkozni. Műanyaggal kísérletezett. Plasztikból készített sablonfejeket. Az egyiknek a szájába rózsa került, a másik szeméből gyöngy pergett. Az elidegenedett, arctalan ember “szinonimái” lettek a művek.
Szülővárosába, Szegedre a hetvenes évek végéig a lábát sem tehette be, a “burzsoá” múlt miatt persona non grata volt. Csak 1985-ben változott meg a politikai légkör: önálló galériát nyithatott. A kilencvenes évek elején a stratfordi Királyi Shakespeare Társulat Múzeumában állították ki Hamlet-sorozatát. Kossuth-díjat tíz évvel a rendszerváltás után kapott.
A másik Tömörkény-díjas, az 1935-ben született Juhász Antal egyetemi tanár, néprajzkutató, a Móra Ferenc Múzeum egykori muzeológusa. 34 évig volt a Móra-múzeum munkatársa, egy időben ellátta a közgyűjtemény igazgatóhelyettesi posztját is. Számos néprajzi tanulmány szerzője, népéleti tárlatok sokaságának rendezője.
„Juhász Antal sikeres néprajzi pályájának egyik titka, hogy kiváló néprajzi gyűjtő. Ez így leírva semmitmondó kijelentésnek hat, de aki egyszer tanúja volt terepmunkájának, érti, miről van szó. A szegedi értelmiségi, a latintanár fia olyan közvetlenséggel tud társalogni a lovát csutakoló ismeretlen fuvarossal, mintha ugyanabban a kocsmában kortyolnák a sört esténként” – írja kollégájáról, Juhász Antalról Bárth János néprajzkutató.
