A múlt nagyjai II. – Heroes of Might and Magic III.

A stratégia játékok mindig is a PC-s játékok nagy erősségeinek számítottak, lévén remek szórakozást nyújtanak a taktikai fejtörőkkel. Ilyenkor talán még a látvány is mellékes.

Több válfajuk is ismeretes, bár a hagyományos, valós idejű, és a körökre osztott stratégia a legnépszerűbb. Az előbbihez nem érdemes különösebb kommentárt fűzni, az idő folyamatosan telik, az egységek mozgását és az építési munkálatokat akár szemmel is követhetjük. A körökre osztott stratégia azonban ötvözi a fenti stílust a sakkal, vagyis az idő periódusosan fel van osztva, játéktól függően egy kör jelenthet egy napot vagy akár egy egész évet is. A körünkben eldönthetjük, hogy mit szeretnénk építeni, fejleszteni gyártani, kijelölhetjük seregünk útvonalát, amik aztán a következő körre teljesülnek is. A csatákban az egységeinket is külön mozgatjuk, egyszerre mindig csak egy „bábuval” léphetünk, és az összecsapások se dőlnek el mindig elsőre. A körökre osztott stratégiában nem kell az idővel foglalkozni, bőségesen megfontolható következő manőverünket. Emellett még arra is lehetőségünk adódik, hogy egy gépen több játékos is játszhat egymás ellen. Itt tehát a logika dominál a taktika felett, de egy jó vezér egyiknek sincs híján.

A 3DO kiadó 1995-ben adta ki kísérleti jelleggel a Heroes of Might and Magic elnevezésű körökre osztott stratégiai játékát, ami egy kitalált, fantasy környezetben játszódik. Nem volt egy igazán kiemelkedő példány, de a fogadtatás alapján a készítőkkel egyetértésben a folytatás mellett döntöttek, ami 1997-ben meg is érkezett. Itt már komolyabban körvonalazódtak a későbbi részek főbb játékelemei, és még egy kiegészítő lemezt is megélt. A nagy áttörést az egy évvel később megjelent harmadik rész hozta meg. Ez a rész mind látványban, mind játékmenetben, mind hangulatban maradandót alkotott, olyannyira, hogy rövid időn belül hatalmas rajongóbázisra tett szert, akik mind a mai napig bajnokságokat rendeznek itthon és külföldön is. A mellékelt pályaszerkesztővel pedig több ezer (!) pályát alkottak.

Egy erőd belülről

Lássuk csak, mit is kínál ez a nagyszerű játék. Először is nyolc egymástól merőben eltérő csoportot (többek közt emberek, orkok, élőhalottak, démonok, mocsár- és erdőlakók), amik eltérő hősöket és lényeket tömörítenek. Minden „várban” hét lényfajtát találunk, értelemszerűen vannak olcsók, de szaporák, és drágák, amikből akár egyet-kettőt birtokolva is eldönthetjük egy csata menetét. Emellett minden lénytípust tovább is fejleszthetjük, amik amellett, hogy sokkal jobban néznek ki, még új különleges képességekre is szert tehetnek. A várakat egy külön panorámából nézhetjük, és az újonnan felépült házak tájformálását is nyomon követhetjük.

Térképnézet

A másik nézet a térképmód, amiben a környező területet láthatjuk, az elszórt kincses ládákkal, nyersanyagokkal, útonálló szörnyekkel és elfoglalható épületekkel. Mindezeket meglátogathatjuk a lényekkel felbátorított hősünkkel. Elegendő tapasztalati pont begyűjtésével pártfogoltunk szintet lép, ezzel növelve egy tulajdonságát (védekezés, támadás, tudás, varázslaterősség), és egy új képességet is tanul. A mágiának leginkább a csata hevében vesszük hasznát, amikor áldásokat vagy ártásokat szórunk a lényekre, esetleg egy jó időben elsütött tűzlabdával még azelőtt végezünk egy lénnyel, hogy az megközelítené a miénket.

A Heroes 3-at még két kiegészítő lemez és egy negyedik rész követte, ami azonban túl sok játékelemmel akart szakítani, elidegenítve ezáltal a rajongókat és még a készítői is csődbe mentek (bár ez inkább a sok egyéb sikertelen játékuknak köszönhették). Nemrégiben az Ubisoft döntött úgy, hogy ideje egy újraélesztésnek, és Nival-al karöltve sikeresen felemelték a régen oly dicső sorozatot az őt megillető helyre.

Heroes