Mindig fellelhetőek azok a toronymagasan kiemelkedő produktumok – legyenek azok materiálisak avagy szellemiek – , amik a krémek krémjét alkotják, amikre a legtöbbet hivatkoznak, amik még hosszú évtizedek (művészeti ágtól függően akár évszázadok) múltán is termékenyen hatnak, újabb és újabb alkotókat inspirálnak. Urambocsá’: nemcsak saját területükön. Az anime médiumán belül egy ilyen koronaékszer az Akira.

2019-et írunk, a helyszín Neo-Tokyo. Harmincegy év telt el a legutóbbi világégés (jelen sztori szerint a harmadik) óta, amiben a japán főváros tisztázatlan okokból a földdel vált egyenlővé. Sokak szerint egy Akira nevű gyermek okozta a katasztrófát.
Az új város felépült, mégsem lehet a városvezetés elégedett az eredménnyel: az utcákon káosz van, a kormányellenes tüntetések mindennaposak, a fiatalok pedig motoros bandákba verődve vívják a maguk kis háborúját egymással. Hőseink, Kaneda és Tetsuo is egy ilyen banda tagjai, és nem utolsósorban gyerekkori jó barátok. A legnagyobb rivális bandával, a Bohócokkal rendszeresen összetűzésekbe keveredik csapatuk. Az egyik ilyen csetepaté alkalmával azonban valami olyan történik, ami mindannyijuk életét egy csapásra megváltoztatja.

Tetsuo egy motoros üldözés végén belerohan egy fura szerzetbe; a szürke bőrű „kisgyereknek” azonban nemhogy baja nem esik, de különös erejével még az ütközés előtt felrobbantja Tetsuo motorját. Kaneda és a banda többi tagja gyorsan barátjuk segítségére sietnek, azonban azt még ők sem akadályozhatják meg, hogy a helikopterrel érkező fegyveres kormányerők magukkal hurcolják a sápadt kis embert és Tetsuo-t. Kaneda a fura esemény után mindent megtesz, hogy kiszabadítsa barátját, akin időközben olyan kísérleteket végeznek el, amikkel felébresztenek benne valamit, amit nagyon nem kellene.

A szabadítási akció alatt Kaneda kapcsolatba kerül egy Kei nevű lánnyal, aki egy kormányellenes gerillacsoport tagja. Ez a csoport később nagy segítséget nyújt neki célja elérésében. A Tetsuo-ban éledt erő azonban nőni kezd, segítségével kiszabadul még a hadsereg fogságából is, a film végére pedig kiderül, mi is a közös Tetsuo-ban, a szürke bőrű fura kis szerzetben és hogy ki is ez a bizonyos Akira, illetve mi köze lehetett neki, tízévesként, egy húszmilliós megapolisz elpusztításához.

Tetsuo ereje

Kedvcsinálónak azt hiszem ennyi elég a történetből, spoiler-ezés nélkül körülbelül ennyi írható le belőle, bármi más a poénok lelövését jelentené. De nem is története miatt az egyik legjelentősebb anime az Akira (a kétezer oldalas manga-változat történetének csak egy szeletét dolgozza fel benne Otomo mester), hanem megvalósítása és hatása miatt.
E film megjelenéséig a nyugat úgy ismerte az animéket, mint minimalista ábrázolásmódú rajzfilmeket, amiben sok igazság is volt: általában nem törekedtek a minél realistább megjelenítésre, sok esetben például a teljesen statikus képen mindössze a szereplő(k) szája mozgott, gyakran ez a mozgás is csak két fázisból állt, és persze abszolút nem követte a hallható szöveget. Ezen kívül (és persze ezzel szoros összefüggésben) mindig alacsony költségvetést emésztettek csak fel ezek az alkotások.
Az Akira ebben a miliőben sok szempontból úttörőnek számított. Rekordösszegből gazdálkodott a készítő stáb, amelynek több száz rajzolója évekig animálta a filmet. Érdekesség, és akkoriban óriási újdonság volt, hogy a beszédekhez az animációkat csak azután készítették el, hogy felvették hozzájuk a hanganyagot. Így elérték azt, amit manapság is leginkább csak CG technológiával készült filmekben láthatunk: a szereplők szája tökéletesen idomul a szinkronszínészek mondataihoz (1988-ban, teljesen kézi animációval!).

Képek a filmből

A másik dolog, amiben az Akira újított, az a filmszerűség, a filmes megoldások alkalmazása. Akkoriban ugyanis nem volt még bevett szokás a rajzfilmekben az, hogy például egy motor mozgásának ábrázolását dinamikusabbá (és élethűbbé) tegyék a háttér különböző szintjeinek folyamatos eltolásával. Ezen kívül az Akirában, ha nem is nagy számban, de már megjelennek a CG (Computer Generated) segítségével készített elemek – igaz, ezek egyelőre csak apró effektek, de a látványhoz mindenképpen hozzátesznek. A realista ábrázolásmódhoz hozzátartozik, hogy az Akira esetében elfelejthetjük az animékre oly jellemző, nagy, kerek, remegő szemeket, a szivárvány minden színében pompázó, és még a mesterfodrászokat is zavarba ejtő frizurákat. A film ugyanis stílusában tökéletesen követi a mangát, azaz itt mindenkinek hihető, emberi fizimiskája van. A számok szerelmeseinek még egy adalék: az Akirában több, mint 160.000 animációs fázis található.

Egy oldal a mangából

A világ, amit a film bemutat, magán hordozza a cyberpunk alfáját és omegáját: óriási megapolisz, fejlett technológia mindenütt, neon-áradat, társadalmi, politikai és gazdasági válság, az utcákon káosz és anarchia. A két motoros banda harca alatt ugyanakkor a Born To Be Wild is szólhatna akár, tökéletesen érződik, hogy hőseink élvezik a hajszákat, a motorozást és azt, hogy életük nincs agyonszabályozva – ezt egyedül Tetsuo gondolja másképp, ahogy ez később kiderül (nem, nincs igazad kedves Olvasó, ennél sokkal nagyobb spoilert is elsüthettem volna;). De magán hordozza a film a japán társadalom félelmeit is: a nyitó és záró képsorok atomvillanásai foglalják keretbe a történetet, ismerve a történelmet ezt azt hiszem nem is szükséges tovább magyaráznom.

"Born to be wild"

Összegzés előtt érdemes szót ejteni az Akira hozzáférhetőségéről. A különböző külföldön megjelent és onnan rendelhető kiadásokat szerintem felesleges taglalni, hiszen van nekünk egy csodálatos magyar kiadásunk is. Igaz, borsos az ára (6-7 ezer jó magyar forint, attól függően, hogy hol szerezzük be), de még így is töredéke annak, mintha külföldről hozatná be az ember. A magyar kiadás 2006-ban látott napvilágot, az év első felében tartott mozi-bemutató után. A csomagolást kár méltatni, szebb kiadványt nem is kaphatott volna a film – véleményem szerint szebb, mint sok külföldi release. A két DVD-t bőségesen kihasználja az a tengernyi extra (órákról van szó!), ami rákerült, köztük olyan finomságokkal, mint a kétféle magyar felirat (moziverzió, illetve az eredeti szövegkönyv alapján készült változat!), interjú Otomo Katsuhiro-val vagy a werkfilm példának okáért.

A manga borítója

A magyar díszdobozos dvd-kiadás

Az Akirának sok mindent köszönhet az anime-ipar, és mindenki, aki kicsit is fogékony az animációs filmekre. Köszönhetünk egy izgalmas, látványos történetet – ahogy a magyar kiadásban fogalmaz a kiadó – „a végről és a kezdetről”, a hatalomról és arról, hogy mi történik, ha – nem is feltétlenül gonosz de – rossz kezekbe kerül túl nagy hatalom és elvész a kontroll. Nem utolsó sorban pedig egy történetet rólad, Kedves Olvasó, rólam, rólunk emberekről, akik néha istenként akarunk tetszelegni valami velünk született fétis miatt, de végül mindig ezen igyekezetünk okozza a legnagyobb károkat. Köszönhetjük az Akirának már magát a tényt is, hogy láthattuk őt, hogy láthatunk még ezernyi más animét – voltaképp azt, hogy egyáltalán ismerjük ezt a médiumot. Hiszen az Akira legnagyobb érdeme éppen abban áll, hogy megismertette (és megszerettette) a világgal az animét. Mindezt úgy, hogy közben meg is reformálta azt. Kíváncsi lennék, hogyan vélekedik erről a filmről manapság George Lucas és Steven Spielberg, akik annak idején nem tartották piacképesnek az Akirát az USA-ban (azóta csak az Egyesült Államokban négy kiadást ért meg legalább a film).

Végül pedig köszönjük meg az Akirának azt, ami számomra a legfontosabb: nézd végig akárhányszor, kedves Olvasó, és kérlek jelezd, ha meguntad, mert nekem sehogyan sem sikerül. Az Akira számtalanszor újranézhető, hangulattól függően mindig másnak látjuk. De egy dolog minden alkalomban közös: élvezzük. Ez a film százhuszonöt perc felhőtlen szórakozás, nem akar két órában lezavarni egy komplett filozófia kurzust, mint a Ghost in the Shell (persze azzal sincs baj!), tökéletesen élvezhető a csupán a történet felszínére kíváncsi néző számára is. Ők egy akciófilmet fognak kapni. Aki pedig beleássa magát, az tanúja lehet egy, az emberiségnek, az embereknek lekevert irtózatos nagy pofonnak – az Akira kritizál minket, mert van miért. Mindezt úgy, hogy mi közben jól szórakozunk. A kulcsszó a szórakozás. Szerintem ezért nézünk filmeket.

Magyarországon mindössze az 1980-as évekig érdemes visszavezetni a japán animációs filmek pályafutását. Ekkor került ugyanis a mozik műsorára A kis egyszarvú című film, amit 1987-ben a Nausicaa – A szél harcosai című anime vágott verziója követett. Aztán 1997-ig csupán a VICO jelentetett meg néhány animét videokazettán.

Nausicaa

A magyarországi rajongók első lépésére az intézményesülés felé egészen 1996-ig kellett várni, amikor is létrejött a Magyar Anime Útmutató, az első rajongói szerveződés.

1997-98 folyamán aztán az RTL Klub műsorára tűzött több sorozatot is, a Rajzfilm klub keretein belül (Dragon Ball, a Sailor Moon, A pálya ördögei, a Candy, Candy, később a Grand Prix, a Hello Sandybell és a Lili, a virágangyal). 1998-ban aztán a nagy port kavart Dragon Ball-per eredményeképp a történetet száműzni kellett a műsorlistáról. Ebben az évben azonban nem csak negatív dolog történik az anime háza táján.Elindul az első hivatalos japán animációs vetítéssorozat a Toldi Moziban.

1999-ben a Princess Mononoke (A vadon hercegnője) a Titanic Fesztivál műsorára került, majd megjelent videón és dvd-n is. 2003-ig az RTL Klub már Kölyökklub cím alatt tűzte műsorára a Pokemon-t, a TV2 pedig a Beyblade-et és a Gólkirályt, a Viasat 3 a Digimon-t.

1998 és 2003 közt rajongói klubok jöttek létre Budapesten, Szegeden, Miskolcon és Győrben is. 2000-ben és 2001-ben a mozikba került a Pokemon – Az első film, illetve a Pokemon 2000. A millenium évében ezen kívül megtörtént az első kísérlet manga kiadására is hazánkban. A kínálatot a Dragon Ball, a Sailor Moon és a Video Girl AI jelentette. 2001-ben pedig a Titanic Fesztivál műsorára tűzte a Rintaro rendezte Metropolis-t.

A következő évben elindult a Szaku magazin, amely egy japán kultúrával foglalkozó magazinhoz hűen rendszeresen közöl anime témájú írásokat.

2003-ban is sok minden történt: jött az AXN-re a Sakura Taisen (Sakura háborúja), a Viasat 3-ra a Digimon Tamers (Digimon szelidítők), az RTL Klubra pedig a Yu-Gi-Oh! című sorozat. Még ugyanebben az évben a magyar mozikba került Chihiro szellemországban (Sen to Chihiro), ami cseppet sem mellékesen elvitte az USA-ban az Oscar-szobrocskát is, mint a legjobb külföldi (mármint nem-amerikai) animációs film. Szintén 2003-ban indult útjára egy budapesti szórakozóhelyen az a japán zenei partisorozat, amely tudtommal jelenleg új helyet keres magának, de máig él és virul – évente négyszer, a Sound of Japan szervezésében.

2003. július 6. Fontos dátum ez a manga/anime magyarországi történetében…talán a legfontosabb. Ekkor alakult meg ugyanis a Magyar Anime Társaság (MAT). Még ugyanebben az évben elindult a Fiksz Rádióban a Japanimánia című rádióműsor. Így érkeztünk el…

MAT-logó

…2004-hez, amit nevezhetnénk akár az anime évének is Magyarországon. A Fox Kids (ma már nem így hívják) útjára indította a Shaman King című sorozatot, a Sonic X-et és a Pokemont, a Cartoon Network pedig a Transformers: Energon-t és A párbaj mestereit (Duel Masters). Közben az RTL Klub levette műsoráról a Yu-Gi-Oh!-t, helyette elkezdte az Inu Yasha-t, a Cool-on pedig 2004 őszén műsorra tűzték a Slayers-t és a Yu-Gi-Oh!-t.
Szintén 2004-ben a Királyi Televízió leadta Shirow Masamune Páncélba zárt szellemét (Ghost in the Shell).

A Magyar Anime Társaság ez év májusában, szeptemberében és novemberében is tartott animés rendezvényeket, december 4-én pedig útnak indult nemcsak Magyarország, de egész Közép-Európa első tematikus, kizárólag animével foglalkozó csatornája, az Anime+. Ezen eleinte mindössze három új sorozat futott, a MegaMan NT Warrior (Rockman.EXE), a Kiddy Grade (Csajkommandó) és a Blue Gender (2005. február 20-tól). A MegaMan animét 2005-ben az RTL Klub is átvette.

2005-ben folytatódott az anime magyarországi diadalmenete. A TV2 műsorára tűzte a Princess Mononoke-t (A vadon hercegnője). A szintén ebben az évben tizenkettedik alkalommal megrendezésre került Titanic Fesztiválon az úgynevezett Anime-náció blokk átütő sikert aratott: a közönségszavazás második helyezettje a Tokiói Keresztapák lett, a fesztivál két legsikeresebb filmje pedig a Gőzfiú (Steamboy) és a Ghost in the Shell második, Ártatlanság alcímet viselő felvonása volt, teltházas pótvetítésekkel mindkét film esetében. A 2005-ös év nagy eseménye volt még a Vándorló Palota című anime mozikba kerülése.

A következő év márciusában moziba került végre Magyarországon is az Akira, majd májusban megjelent dvd-n is – amely kiadás egy példánya a szerző magángyűjteményének is egyik legfényesebb ékköve a maga 5.1-es magyar szinkronjával, kétféle feliratával (az eredeti mozis és az originál szövegkönyv alapján) és több száz percnyi extrájával. A Magyar Anime Társaság júliusban Miskolcon, októberben pedig a Petőfi Csarnokban rendezett egész napos AnimeCon-t, utóbbin jelen voltam magam is. Telt ház volt.
2006 a klasszikusok éve volt hazánkban. November 26-án moziba került végre hazánkban is a Ghost in the Shell.

Hogy mi történt azóta? Sorra jelentek meg dvd-n az olyan sorozatok, mint a Full Metal Panic, vagy a tematikus Miyazaki-gyűjtemény, amelyet a Magyar Televízió is áttekintett idén, műsorra tűzve a Chihiro-t, a Totoro-t vagy például a Nausicaa-t. Mára a nagyobb könyvesboltok polcairól is leemelhető néhány japán és koreai manga honosított változata (Árnybíró sorozat for igzampöl). Az AnimeCon-ok kétnaposra duzzadtak, jelezve, hogy a téma iránti érdeklődés nem csak hogy jelen van, de egyre nő.

Árnybíró

Ennyi lenne az anime története kis hazánkban egyelőre. Elnézést kérek kedves Olvasó a rengeteg címért és évszámért, de hát ilyen minden töri óra. Legközelebb radikálisan csökkentjük az adatok számát, és elkezdjük sorra górcső alá venni a japanimáció klasszikusait, megkerülhetetlen alapköveit, azokat a filmeket, amelyek megtekintése kötelező nemcsak minden anime-fannak, de minden filmszerető embernek is. Addig is: semper fidelis!

Az immáron negyedik alkalommal megrendezett fesztivál idén már egy kívül-belül megújult, igazán igényes Ifjúsági Házban fogadta, fogadja az a’cappella stílus rajongóit, valamint azokat, akik még csak ismerkednek a műfajjal. Élménybeszámoló, első nap, Vivat Bacchus (HU) és Shiva Knows (NL), vastaps.

16-án este, a nyolc órai kezdés előtt negyed órával már gyülekezett a mélyen tisztelt publikum, nyolckor pedig mindenki elfoglalhatta helyét a nézőtéren. Rövid (kicsit megilletődött) konferansz, és máris a Vivat Bacchus-szé volt a színpad. Róluk a legfontosabb tudnivaló, hogy egészen egyedi módon igyekeznek nem elveszni a magyar a’cappella „mainstream”-ben (ez manapság már talán nem számít képzavarnak): nevezetesen azzal, hogy ők kizárólag bordalokban utaznak. Öt rendkívül tehetséges fiatalemberről van szó, akikre azért is érdemes odafigyelni, mert már Ákos Még közelebb című albumán is ők szolgáltatták a vokál betéteket. És mert egy Vivat Bacchus koncerten lehetetlen unatkozni.
A szegedi közönség számára felkínált bordal-csokor egészen hihetetlen stílusbeli sokszínűséget mutatott: volt itt swing elemekkel átitatott Pinceswing, bortörténet (Szekszárdi bikavér, Az egri bikavér története), a húszas éveket idéző jazz-ámokfutás (Húszas évek bordala), valamint német, olasz, svéd – sőt – kínai bordal. Persze utóbbi nem volt teljesen autentikus. Kínai dallamvilág, magyar szöveg, fájó rekeszizom. Hallhattuk legfrissebb szerzeményüket, a Bórarendet, és legújabb albumuk címadó dalát, a Boriginal-t. Két feldolgozást is előadtak a fiúk: Kicsim én, és Icipici Mici címmel (előbbi egyenlő Michael Jackson – Billy Jean, utóbbi pedig a Micimackó „soundtrack” feldolgozása volt). És ha már feldolgozás, említsük meg azt is, hogy miért becsülendő a Vivat Bacchus ötösfogata. Leginkább azért, mert minimális számú kivétellel minden számuk (zene és szöveg egyaránt) eredeti, humoros és SAJÁT! A zenét egyébiránt az együttes tenoristája, Balásy Szabolcs írja, a szövegek közt pedig fel-fel bukkan a saját versek mellett egy-egy történelmi bordalunk (amiket pedig megismerni semmiképpen sem árt). A srácok fantasztikus hangulatot teremtettek nagyon rövid idő alatt, miközben végig profin, egyetlen baki nélkül prezentáltak egy humoros, és rendkívül meggyőző műsort. Jövőre várunk vissza, Vivat Bacchus!

Az est fő műsorszámának szánt holland Shiva Knows már a hagyományos a’cappella vonalat képviselte, méghozzá egy nemzetközi versenyen első helyezett csapathoz méltó módon. Külön elismerés jár Jan Wouter Brunings-nak, aki magyar nyelven köszöntötte a szegedi publikumot, ez pedig egy holland ember számára nem feltétlenül számít könnyű dolognak:) A Maastricht-i ötös ezután másfél órában megmutatta, mire osztogatnak ezüstöt a Gratz-i Ward Swingle Acappella elnevezésű versenyen, valamint első helyet az anyavárosukban megrendezett Totaal Vokaal Festival-on. A kicsit talán az unalom vádjával is illethető (de jéghideg profizmussal prezentált) felvezető számok után a földöntúlian szép Eyes of a child mutatta meg, hogy itt bizony muszáj lesz figyelni, mert nem mindennapi dallamokat hallhat az ember. Az érdekességek sorában ezt a Gota című szerzemény követte, amelynek sajátossága az volt, hogy a három férfi és két hölgy tag itt élő hangszerré váltak – a számnak nem volt szövege. Az A’cappella in Acapulco című dal kis latinos hangulatot villantott fel, amit a Run, run, run! fenomenális beatbox-játéka követett. A koncert végére a már felülmúlhatatlannak tűnő színvonal „i”-jére a pontot az A life for me című lírai gyönyördózis tette fel. Shiva-ék sikerét mi sem mutatta jobban, mint hogy háromszor is visszatapsolta őket a hálás szegedi közönség, úgy, hogy az utolsó két ráadás számot már mikrofon nélkül adta elő a holland csapat. Mondanom sem kell, csak a hangerő lett alacsonyabb, a stúdióminőség megmaradt a hangzásban. És hogy mit tud Shiva? Elárulták nekünk: ők sem tudják hogy mit:)

A Fool Moon A’cappella Fesztivál a hosszú hét tulajdonképpeni végén, azaz szombaton éri el csúcspontját, amikor is már jelen lesz a névadó Fool Moon, a kubai Vocal Sampling, és a Keep Smiling (HU). A jegyvásárlással azonban jó lesz sietni, hiszen a start (számomra) kicsit furcsa csütörtök esti időpontja ellenére bő félig volt a nézőtér a nyitónapon, hétvégén pedig garantált lesz a telt ház. Mert az a’cappella jó, a fesztivál színvonala példaértékű, az egész rendezvény egy ritka kulturális csemege. Aki igazán igényes zenei élményre vágyik, annak ott a helye szombaton az IH-ban.

Semper fidelis…

Bizonyára Veletek is előfordult már, hogy egy-egy buli ellaposodott, a társaság tagjai csak néztek egymásra szótlanul. Esetleg mozgalmas volt ugyan a buli, de már megint csak ugyanaz volt a program, mint már évekkel ezelőtt is. De tett már valaki ez ellen? Nem? Pedig a legegyszerűbb dolgok is feldobhatják a leginkább hullaszagú partit is, csak egy kis leleményesség kell hozzá. Cikksorozatunkban adunk pár tippet, első körben kártyajátékokhoz. VIGYÁZAT! 18 betöltött év, erős gyomor, edzett máj és tengernyi pia kötelező! És a francia kártyát se felejtsétek otthon!

BRIDGE CROSSING (avagy a híd vége túl messze van) – Mindegy hányan játszátok. Minden játékos tíz lapot kap, ezek szimbolizálják a hidat, amelyen át kellene jutni. Az, hogy ki kezd és merre halad a kör, lényegtelen. Az első játékos felfordítja az első lapját. Ha szám, tovább fordít, ha figura, iszik, a következő szabályok szerint:
- Bubi (J) = 1 egység
- Dáma (Q) = 2 egység
- Király (K) = 3 egység
- Ász (A) = 4 egység
Ezen kívül figura esetén a játékos annyi lapot kap hídjának végére, ahány egységet innia is kellett, tehát például Dáma esetén kettőt. A következő játékos jön, a kör így megy tovább, amíg valaki a saját hídja végére nem ér. (Mondjuk nem biztos, hogy ő jár a legjobban;)

HALÁLKÖR – Egy asztalon terítsétek körbe a lapokat, fejjel lefelé. Egy játékos húz egy lapot, majd egy másik játékos választ egy másikat. Ha a két lapon lévő jelölés azonos (mindkettő pikk, treff, stb.), akkor a két lap értékét összeadjuk, a két játékos pedig az összegnek megfelelő ideig (másodpercekben mérve!) iszik. Ha a két lap nem azonos jelölésű, akkor az első játékos leteszi lapját egy külön pakliba (a legelső értelemszerűen egy külön paklit kezdve), és egy harmadik játékos húz. Fontos, hogy a második emberünk még játékban van. Ha a harmadik belépő lapja egyezik a második játékos lapjával, akkor ők ketten isznak a fenti szabályok szerint, és így tovább. A játékosok száma bármennyi lehet.

BOHÓC – A játékosok száma tetszőleges. Minden játékos egy lapot kap, fejjel lefelé, háromra mindenki megfordítja a lapját. Ha két ember lapja megegyezik, egymásra mutatnak, és aki később mondja, hogy „bohóc”, az iszik (a mennyiséget játék előtt kell megbeszélni). Aki olyanra mutat, akinek a lapja nem egyezik az övével, vagy más szót mond, az háromszoros adagot kap büntetésül.

KISEBB-NAGYOBB – Kétjátékos móka. Egy ember kihúz egy lapot a pakliból, úgy hogy mindketten lássák milyen. A másik játékos megtippeli, hogy a következő lap értéke kisebb vagy nagyobb lesz-e ennél. Ha jól tippel, ő lesz a dealer, a másik játékos pedig tippel a következő lapra. Ha nem jól tippel, akkor annyi egységnyit iszik, ahány darab lap már kint van a pakliból. Ha a két aktuális lap értéke megegyezik, akkor kétszer annyit iszik. A játéknak akkor van vége, ha a fő pakli elfogy (már ha addig nem dől ki mindenki;).

KISEBB-NAGYOBB PLUSZ – Tetszőleges számú játékos és egy pakli kártya kell hozzá. Üljetek körbe, az első játékos tippel, hogy a kihúzott lap kicsi avagy nagy lesz, DE:
- kicsi = a kettestől a hetesig
- nagy = a nyolcastól a királyig!
Ha hibázik, akkor iszik egy egységet. Ha eltalálja, akkor új lap jön, és a jobbján lévő következik a tippelésben, DE a helyes tippek miatt meg nem ivott egységek ÖSSZEADÓDNAK! Tehát ha 3 ember zsinórban jól tippel, de a negyedik elrontja, akkor neki négy egységet kell innia. Ha Ászt fordítotok fel, mindenkinek innia kell egyet;)

A játékoknál az egységet szándékosan nem jelöltem meg, az ital mennyisége és ereje a társaság tűrőképességéhez mérten szabadon megválasztható. A játékok játszhatók magyar kártyával is (ami ugye svájci;), tessék a lapokat behelyettesíteni a szabályrendszerekbe.

Jó szórakozást!

Vasárnap este, az év egyik legnagyobb sporteseményének döntőjében Németország válogatottja a spanyol nemzeti tizeneggyel találkozott a bécsi Ernst Happel stadion zöld gyepén, hogy eldöntsék, ki viheti haza az Európa legjobbjának járó trófeát. Az EB zárómeccsének felvezetőjében, egy érdekes show keretében végignézhettük még egyszer az idei torna történetét: táncban.

A találkozó első félidejének első húsz, huszonöt perce még az egyenlőség jegyében telt. Helyzetek itt is ott is, német oldalról Klose, Hitzlsperger és Metzelder is veszélyeztette a kaput (igaz, utóbbi a sajátját), spanyol részről pedig Iniesta és Torres. Fernando Torres a 23. percben jelezte, hogy figyelni kell rá: Ramos beadását az ötösről fejelte kapura, ekkor azonban a kapufa megmentette a Nationalelfet.

Eddig a pontig a labdabirtoklás teljesen kiegyenlített volt. A játékrész második felében azonban a németek eladott labdák tömkelegét „hozták össze”. A 31. percben ez majdnem megbosszulta magát, de Fabregas távoli lövését Lehmann magabiztosan fogta. Két perccel később azonban nem volt több pardon: Xavi indította Torrest, aki hihetetlen gyorsasággal eredt a labda után, és az (egyébként teljesen feleslegesen) kapuját elhagyó Lehmann feje fölött az üres kapuba emelt, 1-0.

A 35. percben, talán a gólon felbuzdulva, Iniesta és David Silva majdnem szereztek még egyet, de Silva ajtó-ablak helyzetből állított földkörüli pályára egy Europass-t. Ekkor német részről már mutatkoztak a tanácstalanság jelei. A félidő végén azért még a két csapatkapitány begyűjtött egy-egy sárgát, szövegelésért.

A második félidőre a gólnál alaposat hibázó Lahm helyére Jansent küldte pályára Löw. Mégis Torresék brillíroztak tovább, percenként alakítva ki helyzetet: az 53. percben Torres passzát Xavi majdnem gólra váltotta (Lehmann bravúrja mentette meg a németeket az újabb góltól), az ötvennegyedikben David Silva tizenötről megeresztett lövéséből csak Ramos sarka hiányzott a gólhoz, a következő percben pedig Torres másolta le majdnem saját gólját, ezúttal azonban a német portás tökéletes ütemben érkezett.

Az 58. percben Löw az inkább védekező szellemben játszó Hitzlsperger helyére a támadóbb felfogásban futballozó Kuranyit hozta be, ezzel lendületet adva a németek játékának, még ha csak pár percre is. Előbb Ballack lőtt oldalhálót a 60. percben, majd a hatvanharmadikban Schweinsteiger távoli lapos lövésébe ér bele Klose veszélyesen.

Erre már Aragonésnek is lépnie kellett: Fabregas helyére Xabi Alonsót, David Silváéra pedig Cazorlát állította. Ez a kettős csere óriási lendületet adott a spanyoloknak: a következő percben Ramos fejesét Lehmann óriási bravúrral tudta csak a jobb felső sarokból szögletre imádkozni, amiből aztán Iniesta jutott lehetőséghez, Frings a gólvonalról mentett térdével.

A 82. percben az időközben igazságtalanul sárgát kapott Torres helyére csereként beállt Güiza fejelte Senna elé a labdát, aki azonban óriási helyzetben még óriásibb lyukat rúgott. A mérkőzés állása azonban még a három perc hosszabbítás végéig sem változott.

A 2008-as futball Európa-bajnokságot tehát Spanyolország nyerte, így 1964 óta először kerültek újra a kontinens focijának csúcsára. Az EB-n 31 meccsen összesen 77 gólt láthattunk, pár kivételtől eltekintve pedig igazi szép focit minden meccsen. A kontinensviadal gólkirálya David Villa lett négy találattal, Luis Aragonés pedig hetven évével a valaha volt legidősebb, aranyérmet szerző szövetségi kapitány.

Spanyolország – Németország 1-0

A második világháborút követő időszakban lépett színre az előző cikkemben már említett mangaka (magyarul mangát rajzoló), Osamu Tezuka. Első műve a Shintakarajima volt 1947-ben. Tezuka alapította a Mushi Productiont, amely rajzfilmeket és sorozatokat készített japán televíziók részére. Első sorozatuk az Astro Boy (Tetsuwam Atom) volt, amely világsikert hozott a műhely számára. Azonban, ha csak egy hajszállal is, de a sorozat lemaradt a „világ első anime-sorozata” megtisztelő címről. Ezt ugyanis az Astro Boy előtt pár hónappal debütáló Otagi Manga Calendar tudhatja magáénak.

Az ’50-es, ’60-as években megjelent animék még csak a gyerekeket célozták meg, egyszerű, a jó és a gonosz könnyen elkülöníthető kettősére építkező történettel. Aztán 1966-ban megjelent a Tetsujin 28, az első mecha-anime, amit 1979-ben a Mobile Suit Gundam követett. A ’70-es években jelentek meg az első olyan animék, amelyek célközönségét már a felnőttek alkották (pl. Lupin Sensei 1971-ből).
A ’80-as években megjelent a VHS és vele az olyan animék, amelyeket már kifejezetten video-forgalmazásra szántak (vagyis az OVA-k). Az animék kikerültek a cenzorok látószögéből, egyre több szexuális tartalmú anime jelent meg VHS-en.

1986-ban hódító útjára indult a Dragon Ball, Akira Toriyama nagysikerű mangájának mozgóképes változata. A ’80-as és ’90-es évek Toriyama és Takahashi Rumiko évei voltak. Toriyama érdemei talán nem szorulnak magyarázatra (hazánkban sokan ma is a Dragon Ball-al azonosítják az animét), Takahashi Rumiko sorozatai (Ranma ½, Maison Ikkoku) pedig kortól függetlenül mindenkit meghódítottak.

Az anime történetében a legnagyobb robbanás 1988-ban következett be. Ekkor jelent meg ugyanis Katsuhiro Otomo Akirája. Az Akira olyan stílusbeli megújulást hozott az anime világába, amivel világszerte sikeres lett, és felkeltette a Nyugat érdeklődését is az animék iránt. Hatását tekintve hasonló volt Shirow Masamune Appleseed-je és Black Magic M-66 című animéje. Masamune leghíresebb alkotása 1995-ben jelent meg Ghost in the Shell (Páncélba zárt Szellem a hivatalos magyar fordításban) címen, amely a megjelenése óta eltelt tizenegy évben kapott egy – az alapfilmhez hasonlóan kedvező fogadtatású – második részt Ártatlanság címen (Ghost in the Shell 2 – Innocence), és egy sorozatot, ami a Stand Alone Complex alcímet viseli, ráadásként ezen sorozat alapján egy harmadik egész estés GitS filmet Stand Alone Complex – Solid State Society címmel.
Szintén a ’80-as, ’90-es évek komoly alkotása Nakazawa Keiji Barefoot Gen című mangájának 1983-as animációs feldolgozása is, Mari Masaki rendezésében. Ebben a mangában/animében Keiji hiroshimai tapasztalatait meséli el. Hasonlóan komoly történettel bír a Grave of the Fireflies (Hotaru no Haka) is, amely két, a tokiói bombázást túlélő gyermekről szól.

Ezen időszak legjelentősebb műveit az Okada Toshio által alapított Gainax stúdiónak köszönhetjük. Első videójuk az anime-rajongók elé tartott görbe tükör volt Otaku no Video címmel. A stúdió bizonyította tudását mind futurisztikus, mind történelmi alapokon nyugvó animékben is. Első alkotásuk a The Wings of Honneamise, OVA sorozatuk a Gunbuster és a Nadia, the Secret of the Blue Water után az igazán átütő sikert a Neon Genesis Evangelion (japán címén Shin Seiki Evangelion) című sorozat hozta meg számukra.A már említett 1971-es Lupin Sensei két rendezője, Takahata Isao és Miyazaki Hayao (akik közreműködtek a Future Boy Conan készítésében is) megalapították a Studio Ghibli-t. Miyazaki első jelentős műve a Castle of Cagliostro, amely 1978-ban jelent meg. Ezt olyan animék követték, mint a Nausicaa, a Lapita, Castle in the Sky, a My Neighbour, Totoro, a Kiky’s Delivery Service, a Crimson Pig és a Princess Mononoke (nálunk A vadon hercegnője). Takahata áll a már említett, világháborús témát feldolgozó film, a Grave of the Fireflies, valamint az Only Yesterday mögött. Utóbbi egy, fiatalságának emlékeivel vívódó nő megható története. Valószínűleg éppen az ilyen filmek emelték a Ghibli-t a japán stúdiók elitjébe.

1999-ben a Mobile Suit Gundam 20. évfordulója alkalmából egy új sorozattal jelentkezett, Toriyama Akira Dr.Slumpja szintén egy új sorozattal tért vissza a képernyőre. Tezuka Osamu két korábbi mangáját, a Jungle Taitei-t és a Black Jack-et is feldolgozták mozgóképes formában, és megjelent az X: The Motion Picture, valamint Katsuhiro Otomo filmje, a Memories is.

Az anime meghódította a világot. Nyugaton taroltak az olyan sorozatok, mint a Dragon Ball, a Sailor Moon (Varázslatos álmok) vagy a Pokemon (vagyis Pocket Monsters), a Disney és a Ghibli pedig együttműködési szerződést kötöttek. 1998-ban a megjelent a mozikban a Princess Mononoke, a Kiki’s Delivery Service pedig az Év Video-ja lett. Miyazaki mesterműve, a Chihiro szellemországban (Sen to Chihiro) 2002-ben a Berlini Filmfesztivál Arany Medve díját, a következő évben pedig a legjobb külföldi animációnak járó Oscar szobrocskát is bezsebelte, emellett világszerte több, mint 250 millió dollárt profitált. A Mátrix trilógiát jegyző Wachowski-fivérek le sem kívánták tagadni a legnagyobb művükre tett keleti hatásokat, ráadásul legújabb filmjük (Speed Racer) épp egy anime-feldolgozás. A történelemóra nem ért még véget. Legközelebb áttekintjük a japanimáció hazai pályafutását, remélem akkor is velem tartotok, számonkérés úgysem várható;) Addig is semper fidelis…

Pedig az első ötven perc alapján még mindkét csapat döntőbe kerülhetett volna. Mindjárt a félidő elején, Torres és David Villa összjáték után Akinfejev kapus tornázta ki a spanyolok 9-esének közeli próbálkozását. Innentől kezdve Villa távoli lövései jelentettek komolyabb veszélyt az orosz portára, míg a másik oldalon Pavljucsenko borzolta Casillas idegeit, igaz, a spanyol hálóőrnek még bemelegítés ürügyén is többet kell mozognia valószínűleg, mint ezen a meccsen.

Az első félidő végén David Villát húzódás miatt kényszerűségből Fabregas váltotta fel, az 50. percben pedig jelezték a spanyolok, hogy ők ide bizony nyerni jöttek: Iniesta beadását Xavi az orosz kapus lábai közt juttatta a hálóba, 1-0.

Orosz részről gólok helyett inkább a sárgalapok gyűjtésébe fogtak bele, az 56. percben előbb Zsirkov, majd négy perccel később a csereként beállt Biljaletgyinov kapott figyelmeztető lapot.

A második félidő már a spanyoloké volt. Torres, Fabregas és Alonso veszélyes lövésekkel illusztrálva bizonyították, hogy tudnak ők játszani, ha hagyják őket, majd az egészet a 73. percben Güiza egy gyönyörű góllal tette még nyomatékosabbá, Akinfejev feje felett átemelve a játékszert, 2-0.

A továbbjutás sorsát kilenc perccel később David Silva döntötte el végleg: Fabregas indítását követően az orosz portás mellett ellőtt labdával állította be a 3-0-s végeredményt.

Orosz részről még az utolsó öt percben történt két kétségbeesett kísérlet a szépítésre, de a lemondás már nyilvánvaló volt részükről. Ami érthető is, tekintve, hogy az orosz válogatott az azért mégsem a török, ilyen helyzetben pedig már utóbbi sem valószínű, hogy életben tudta volna tartani a reményeket.

Vasárnap tehát Németország az ibériaiakkal játszik döntőt, ami ilyen előzmények után izgalmasabbnak nem is ígérkezhet.

Oroszország – Spanyolország 0-3

A folytatás:

06.29. Bécs, Németország – Spanyolország döntő, 20:45

A himnuszokat követően a két csapatkapitány szólalt fel a rasszizmus ellen, amely mozgalom egyébként az idei Európa-bajnokság sajátja, majd megkezdődhetett a találkozó. Az első jelentős helyzet Kazim Kazim nevéhez fűződött, távoli lövését azonban Lehmann magabiztosan fogta meg a hetedik percben. Egy perc múlva újabb török helyzet: Lahm vesztett labdát a német tizenhatoson belül, hibáját Lehmann azonban gond nélkül hozta helyre.

Az első félidő legnagyobb gól nélküli helyzetét Kazim Kazim és Ayhan összjátéka eredményezte, melynek végén előbbi bombalövése a német felsőlécet sújtotta elemi erővel, majd az ismétlés lehetőségét Hakan Balta nem tudta gólra váltani.

A németek részéről a 17. és 18. percben voltak lehetőségek, majd négy perccel később egy török bedobást követően Kazim Kazim kísérlete még eredménytelen, Boral ismétlése azonban becsorog Lehmann alatt, Törökország vezetést szerez.

Nem kellett sokat várni az egyenlítésre, a 26. percben Podolski laposan beadott labdáját Schweinsteiger perdítette a török hálóba.

Az első játékrész több gólt nem, de változatos és kiegyenlített játékot hozott még, összességében 45 plusz 1 perc után mind a csapatok, mind pedig a nézők bizakodva várhattak a szünet végét.

A második félidőre Rolfes helyett már Frings lépett pályára (előzmény: a 40. percben Rolfes és Ayhan csúnyán összefejeltek, mindkét játékos vérző fejjel tartott ápolás miatt kényszerszünetet), és hasonlóan nagy irammal estek egymásnak a csapatok.

Kialakultak helyzetek itt is, ott is, az 51. percben Lahmot Sabri szabályosan elgázolta a török tizenhatoson belül, az egyébként megérdemelt tizenegyes azonban elmaradt. Az 58. percben a németek jutottak szabadrúgáshoz pazar helyről, amit Ballack a sorfalba bombázott laposan.

Az újabb gólra egészen a 80. percig kellett várni, amikor is Rüstü nagyon rossz ütemben, ráadásul teljesen feleslegesen hagyta el kapuját, így Klose 14 méterről könnyedén fejelhette be a németek második gólját.

Törökország azonban nem adta fel, a hatalmas küzdeni tudás pedig ismét meghozta gyümölcsét: a 86. percben Semih adott kötényt Lahmnak, Lehmann pedig óriásit hibázott, gyakorlatilag a kezéből szerezte meg a török válogatott az egyenlítő gólt.

Ezt követően a biztonságiak kaptak munkát, egy „Szabadságot Tibetnek” feliratú pólóban berohanó szurkolót kellett kitessékelniük a pályáról.

A negyeddöntők hosszabbításai után joggal félhetett mindenki a ráadástól, amit azonban a németek nem akartak megvárni. A 90. percben egy kényszerítő után Lahm lőtt Rüstü mellett a kapuba, eldöntve ezzel a továbbjutás sorsát.

Érdekesség és bosszantó tény, hogy a Bécsben tomboló vihar a találkozó alatt megrongált egy átjátszó-állomást, emiatt a közvetítés három alkalommal is megszakadt.

Németország tehát 3-2 arányban győzte le Törökország válogatottját, így ők készülhetnek a Spanyolország-Oroszország elődöntő győztesével szembeni döntőre. A török válogatottnak és szurkolóiknak azonban semmi okuk szégyenkezni, hiszen tartalékos összeállítása ellenére méltó ellenfele volt a németeknek a török nemzeti tizenegy.

Németország-Törökország 3-2

A folytatás:

06.26. Bécs, Oroszország-Spanyolország 20:45

A mérkőzésen a labdabirtoklás magasan a spanyolok mellett szólt, de ez megtévesztő lehet: igazán veszélyes helyzetet (vagy egyáltalán helyzetet) alig tudtak kialakítani Aragonés kapitány fiai. Az olasz válogatott pedig egyértelműen arra játszott, hogy magukra húzzák az ellenfelet, a védelem majd elviszi a hátán a mérkőzést, és talán a néha előforduló beívelgetésekből az egyik majdcsak megtalálja Toni fejét.

Nem így történt. Összességében az egész mérkőzés színvonalára jellemző, hogy ezt még egy megye hármas meccsen is játékos veréssel díjazná a közönség, de bécsben is megkapták a felek a nekik járó füttykoncertet.

Összesen négy helyzet érdemes említésre: a 38. percben David Silva 25-ről eldurrantott bombája kerülte el centikkel a kaput, majd a 60. percben Casillas bizonytalanságát használhatta volna ki Toni. Végül a hosszabbítás első félidejében előbb David Silva távoli lövése ment alig mellé, majd Di Natale közelről fejelt, munkát adva a spanyol hálóőrnek, aki a léc fölé tolta a labdát.

A 108. percben csereként beálló Del Piero adott még reményt a találkozó felrázására, de a 120 perc leteltéig említésre méltó esemény már nem történt, következtek a büntetők.

Az első tizenegyest David Villa értékesítette, magabiztosan, a másik oldalon Fabio Grosso ugyanígy tett. A második körben Cazorla sem hibázott, De Rossi lövését azonban Casillas kitolta, hátrányban Olaszország. A harmadik páros (Senna és Camoranesi) sem hibázott, a negyedik körben azonban Buffon visszahozta az olasz reményeket: Güiza lövését hárította, Di Natale viszont ahelyett, hogy egyenlített volna, adott egy csemegét Casillasnak. Fabregas lába pedig az utolsó körben már nem remegett meg: a labdát be, az olaszokat meg kilőtte.

Összegezve, aki lemaradt, nem maradt ki semmiből: két óra tömény unalomtól kímélte meg magát, hiszen még a tizenegyes párbaj is TALÁN annak hozhatott némi izgalmat, aki fanatikusan szurkolt egyik, vagy másik félnek. Spanyolország tehát a legjobb négy között, június 26-án Oroszország válogatottjával találkoznak. Ilyen teljesítménnyel azonban nem számíthatnak sokra a kifejetten üde színfoltnak számító meglepetés-csapat ellen.

A folytatás:

06.25. Bázel, Németország – Törökország 20:45

06.26. Bécs, Oroszország – Spanyolország 20:45

A találkozót az oroszok kezdték jobban, a mérkőzés első nagyobb helyzete a hatodik percben esett, amikor Zsirkov szabadrúgását Van der Sarnak kellett bravúrral hárítania. A nyolcadik percben újabb orosz helyzet alakult ki: Pavljucsenko fejelhetett tisztán, de a kapu fölé bólintotta a labdát. Az első negyedóra végén még Zsirkov küldött egy labdát a lelátó leghátsó sorába, ezt követően kiegyenlítődtek az erőviszonyok, igaz, érezhető lett, hogy a csapatok a legapróbb hibát is könyörtelenül kihasználták volna.

Több kisebb holland helyzet után előbb a huszonhatodik percben Engelaar kapáslövése, majd a huszonkilencedikben Van der Vaart szabadrúgása kerülte el centikkel az orosz kaput. Amiből azonban az oroszok kontrája végén Arsavin lövését Van der Sar ujjbeggyel piszkálta a kapu mellé.

A következő percekben Kologyin kapáslövései borzolták a holland válogatott idegeit, majd egy Van Nistelrooy és egy Van der Vaart helyzetet követően, 46 perc játék után Lubos Michel játékvezető véget vetett az első félidőnek.

A szünetről Hollandia már Van Persie-vel tért vissza (Kuyt helyén), aki a negyvenhetedik percben máris helyzetbe került, de a gól elmaradt. A negyvenkilencedik percben Van der Vaart szabadrúgásból beívelt labdájáról mindenki lemaradt, de a lövés még így sem volt teljesen veszélytelen.

Az ötvenötödik percben Arsavin szabadrúgása még elkerülte a holland kaput, az ezt követő Arsavin-Szemak-Pavljucsenko összjáték azonban megtörte a jeget és a holland védelmet, 1-0.

A hollandok gólok helyett sárgalapokat gyűjtöttek: előbb Van Persie, majd Van der Vaart mutatott lapot érő megmozdulást.

A hátralévő időben is az oroszok irányítottak, a hetvenedik percben Anjukov ajtó-ablak helyzetét Van der Sarnak kellett hárítania, Van Persie, Van der Vaart és Sneijder lövései pedig rendre elkerülték Akinfejev kapuját.

A 82. percben Zsirkov és Torbinszkij iskolázták le a holland védelmet, míg az övék gyakorlatilag áttörhetetlen falnak bizonyult a narancsszínűek számára.

Egészen a 86. percig, amikor Sneijder szabadrúgásból felívelt labdáját Van Nistelrooy fejelte az orosz hálóba, visszahozva ezzel a holland reményeket.

Ezután már csak Kologyin megadott, majd visszavont piros lapja említhető, a hosszabbítást ezúttal sem kerülték el a csapatok, második alkalommal a negyeddöntők alatt.

A ráadásban egyértelművé tették a felek, hogy nem akarnak büntetőpárbajig jutni. Óriási iram mellett holland részről Sneijder, Van Nistelrooy és Van Persie jutottak lehetőséghez, a túloldalról pedig két Arsavin helyzet után Pavljucsenko rezegtette meg a holland lécet.

A hosszabbítás második félidejének elején Zsirkov tizenhatoson belüli eséséért tekintett el nagyvonalúan Michel az orosz büntetőtől, a hollandok pedig beszorultak saját térfelükre.

Vesztükre: a 112. percben Arsavin gólpasszt adott Torbinszkinek (aki sárgalap miatt az elődöntőben már biztosan nem játszik), majd a száztizenhetedikben ő maga adott kötényt Van der Sarnak.

Oroszország tehát megérdemelten, 3-1 arányban győzte le Hollandiát, rendkívül fegyelmezett, és mégis könnyed játékkal jutva az elődöntőbe, ahol a Spanyolország-Olaszország párharc győztesével kell majd megküzdenie Guus Hiddink csapatának.

A folytatás:

06.22. Bécs, Spanyolország – Olaszország 20:45