Megkerülhetetlen alkotások, stílust meghatározó mérföldkövek, csiszolatlan avagy csiszolt, az adott területet fényesen beragyogó gyémántok minden művészeti és kulturális ágban, médiumban és műfajban találhatóak – legyen szó festészetről, építészetről, zenéről vagy éppen mozgóképről.

Igazán ritkának mondható, hogy egy mozifilm alapját egy számítógépes játék adja. Legtöbbször pont fordítva történik, vagyis egy ígéretesnek tűnő filmet képeznek le játék formába, amik rendszerint nagyobbat buknak, mint maguk a mozik. Egy jó játékból viszont nagy eséllyel jó film készülhet. A Max Payne pedig egy kivételes játék.

A vietnámi háborút és annak borzalmait a filmipar már több ízben is megörökítette, váltakozó sikerrel. Legtöbbjük a benne harcoló felek elkeseredettségére, a hősiességre és az ott uralkodó pokolra helyezte a hangsúlyt. Emléket állítottak a katonáknak, de az kétségtelen, hogy ez már a múlt, és hasonló borzalmak többet nem fordulhatnak elő. Vagy mégis?

Egy újabb nap, egy újabb „hősös” mozi. Ezúttal a 2004-es, újdonságnak ható Hellboy folytatását készítették el. Hellboy, avagy magyarul Pokolfajzat a kevésbé ismerős képregény hősök közé tartozik.

A film Bodor Ádám Az érsek látogatása című műve nyomán készült. Olyan elismerésekkel büszkélkedhet, mint a 2007-es Magyar Filmszemle „Legjobb Látvány” díja a rendezőnek, az operatőrnek, a látványtervezőnek és a jelmeztervezőknek.