Tóth Pál Szegeden élő, Balázs Béla-díjas animációs filmrendező. Pályáját 1971-ben kezdte a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban, ahol többek között részt vett a Mézga család, a János vitéz, a Gusztáv és a Magyar Népmesék sorozat munkálataiban. Tóth Pál rendezte és írta a Leo és Fred című, tizenhárom epizódból álló sorozatot. 1986-tól Belgiumban élt és dolgozott, 1995-ben telepedett le Szegeden. 1996-ban megalapította saját cégét, a Paja Film-et, s ugyanebben az évben elkészítette első 3D-s technikával alkotott szerzői filmjét, a „Szezonvég”-et. Ezt napjainkig hét animációs film követte ugyancsak 3D-s technikával.

„A határtalan kifejezési lehetőségeket magába rejtő 3D technika napjainkra vizuális anyanyelvvé vált a filmgyártás és a képzőművészet területén. Használata igen változatos utakat kínál, melynek egyik végpontja a valószínűtlenség határait súroló látvány-trükkök előállítása, a másik: a tartalom szolgálatába állított, csupán sokat tudó eszközként való alkalmazása. A 3D technika nem csak új stílust teremtett, de divatossá tett egy felfokozottan illuzionisztikus látványvilágot. Tóth Pál filmjeinek elsődleges célja a gondolat közvetítése, amihez a digitalizált forma; az effektek és a látványvilág megteremtése nem öncélú bravúrként, hanem kifejező keretként társul” – véli Ibos Éva művészettörténész, a Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti vezetője.
A 7x3D című tárlat december 19-ig tekinthető meg a Kass Galériában.

Görgényi szabadságát veszélyeztette volna, ha kitudódik a festmények léte. A művész 1973-ban bekövetkezett halála után újabb évtizedekre rejtve maradtak az alkotások. 2006-ban egy pincéből került elő a páratlan 56-os kollekció. A műveket október 22-től a szegedi Fekete házban tekinthetik meg az érdeklődők.

„Görgényi művészetét áthatotta mindaz, amit mesterétől, Rudnay Gyulától tanult. Mély tónusú, szenvedélyes megfogalmazású festményeit felfoghatjuk akár a romantika, a nemzeti realizmus folytatásaként is. Ha előképeket kívánunk még kiemelni, elsősorban Munkácsy, Goya, némely portréját tekintve Rembrandt neve említendő” – véli P. Tóth Enikő művészettörténész.

A festő ’56-os élményeit, titkolt gondolatait vászonra vitte, alkotó művészként nem tartotta magában – a műalkotásokat azonban mégis inkább elrejtette a nyilvánosság elől. Görgényi ezzel állandósult veszélyhelyzetet teremtett, hiszen a lelepleződéstől mindig tartania kellett, másrészt maga a tudat, hogy ábrázolni tudta 1956 forradalmát rendkívül erős erkölcsi tartást adott neki, amely élni, túlélni segítette.

Kiállító művészek: Balázs Imre Barna, Bodoni Zsolt, Bugovits Anikó, Galambos Éva, Halmi-Horváth István, Herman Levente, Incze Mózes, Juhász Dóra, Kaszás Réka, Konecsny Emőke, Kovács Lehel, Pittmann Zsófia, Szász Sándor, Vértes Ági

A tárlat 2010. október 17. és 2010. november 7. között látogatható Szegeden a REÖK-ben, a Tisza L. krt. 56-os szám alatt.

Symposion LIFT – Tolnai Ottó műveinek képregény adaptációja

A kiállítás anyaga a MASZK Egyesület felkérésére és támogatásával készült és megjelent a Symposion legújabb számában. A Symposion című kulturális, művészeti folyóirat immár 1963 óta létező progresszív szellemisége napjainkban is életképes a jelenlegi szerkesztői koncepciónak köszönhetően. A folyóirat legújabb Tolnai Ottó szövegeket képregényesít. Mint a Symposion közelmúltban megjelent számainak, a jelenlegi kiadványnak is az az alapelve, hogy a kész irodalmi szövegekre képzőművészek készítenek (szabadon vagy klasszikus módon értelmezett) képregényeket. A jelenlegi projekt tehát Tolnai életművét igyekszik feldolgozni, leképezni, képzőművészeti alkotásokon keresztül. Az alkotások, a vizuális anyag elkészítésére a régió jeles képzőművészeit kérte fel a szerkesztő, aki Tolnai tengernyi szövegéből válogatott időrendi sorrendben, a kiválogatott szövegeket egy dimenzióvonal mentén fűzte fel, és úgy instruálta a horvát, francia, magyar és szerb képzőművészeket, hogy az elkészült vizuális anyag ne különállóan, hanem egymással is kommunikálva, hálózatot képezve jöjjön létre.

Kiállító művészek: Stark Attila, Szajkó István, Szöllősi Géza, Miroslav Lazendić, Damir Rijovic Originalov, Ricz Géza, Zabos Csaba, Antal László, Utcai Dávid, Kanyó Ervin, Aleksandar Zograf, Sirály Dóri, Johanna Marcade, Bruno Tolić, Tijana Luković, Ábrahám István, Damir Pavić, Radovan Popović, Sagmeister Peity Laura, Fodor Tibor, Daniela Mamuzic

A tárlat 2010. október 16. és 2010. október 31. között látogatható Szegeden a REÖK-ben, a Tisza L. krt. 56-os szám alatt.

A kiállításon ennek az évszázadokon és kontinenseken átívelő tárgyi gazdagságnak lehetünk a tanúi. A bemutatott szobrok és tibeti tekercsképek (thangkák) mindig a jelen pillanatban gyökerező lehetőségre mutatnak rá, amellyel mi is élhetünk itt és most. A rendezvénysorozat arra tesz kísérletet, hogy segítsen felismerni Tibet kincseinek valódi jelentőségét, amely nem más, mint a saját tudatunk belső gazdagsága!

Tibet kultúrája az emberiség szellemi örökségének egyik legkülönlegesebb darabja. Kincseit – melyek nagy része India hajdan virágzó civilizációjából érkezett – több, mint ezer éven át őrizték és gazdagították zavartalanul a Himalája hegyeinek védelmében. A XIX. és XX. században az első nyugati látogatók egy olyan ősi kultúrával találkoztak „a világ tetején”, melyhez fogható addigra már szinte sehol sem létezett.

Ám Tibet nem csak emiatt különleges: míg a Nyugat az anyagi világ megismerését tűzte ki célul, addig a Kelet „befelé haladt”: arra törekedett, hogy megértse, hogyan működik az emberi tudat. Ezt nem énként vagy lélekként határozta meg, hanem a testi és mentális benyomások szakadatlan áramlataként, ami végső természetét tekintve elválaszthatatlan a tértől, ezért elpusztíthatatlan és ragyogó tudatosságként tapasztalja önmagát.

A tárlat látogatása alatt, – mely az Őszi Kulturális Fesztivál alatt kerül megrendezésre – filmekkel (SZTEage klub), a témához szorosan kapcsolódó nyilvános előadásokkal (Múzeum díszterme), és meditációkkal (Gyémánt Út Meditációs Központ) tarkított rendezvénysorozat.

Az egykori Magyarország területén dúlt korabeli harcokat és hadviselési fortélyokat is megismerhetik azok, akik megtekintik a „Ha vitéz vagy, jer vélem! – Régi idők fegyverei” című kiállítást.
A tárlat a 18-19. században használt szúró-, vágó- és lőfegyverek egész tárházát sorakoztatja fel, melyek legékesebb darabjai közé tartozik a misztikus Keletet megidéző damaszkuszi kard, az amerikai forgótáras pisztoly és a mesterien megmunkált elefántcsont markolatú tőr.
Az évszázadokkal ezelőtti ütközetek részesévé válhat a 21. század embere is a „Régi idők fegyverei” című kiállítás megtekintésével. A tárlat bemutatja például az 1848-49-es szabadságharc lovassági és gyalogsági felszerelését: pisztolyokat, kardokat és egy olyan típusú finoman vésett főtiszti szablyát is, melyet Damjanich János is használt a harcok alatt.

A kardok nem csak harci eszközök, hanem méltóságjelvények és nagy gonddal készített művészeti alkotások is voltak egykoron. Ennek méltó bizonyítéka az a 17. századi perzsa szablya, melyet elefántcsont markolata mellett egy aranyberakásos keleti Korán-idézet tesz különlegessé.
A tárlaton egy Szegeden gyártott hadi kuriózumot, a Millennium tiszteletére készült szablyát is bemutatnak majd, melynek egyik oldalán Szeged város, a másikon Magyarország címere látható az 1896-os évszámmal keretezve.

A kardok és szablyák mellett Amerikából és Angliából származó, ritkaságnak számító forgótáras pisztolyokat, a westernfilmekből jól ismert Coltok-at is láthat majd a közönség.

Somogyi Győzőnek mindig szívügye volt nemzetünk történelme. Nevéhez fűződik a magyar történelem neves katonaszemélyisé

Somogyi Győző alkotásai a REÖK-ben

geiről készített portréiból összeállított ikonosztáz, a Magyar hősök arcképcsarnoka. Kiemelt érdeklődéssel tanulmányozta a magyar huszárság történetét, ő maga hagyományőrző huszár. Az író vénával is megáldott művész több könyvet adott ki, amelyben a huszárság történetét, hagyományait illetve viseletét tanulmányozta. Jelentősek a magyar huszárok viseletéről készített grafikái is, melyek többek között ezen kötetben illusztrációként is megjelentek.

A REÖK-ben megrendezett kiállítás egy válogatás a művész korai grafikáiból, mely segítségével munkásságának sokrétűségébe nyerhetnek bepillantást.

Művei témáját a magyar történelemből, a vallásból, ill. a hétköznapi életből meríti. Történelmünkből a sorsfordulók iránt érdeklődik. Ezen a kiállításon is láthatóak grafikák, amelyeket a 1848-as forradalom és szabadságharc, vagy éppen az 1956-os forradalom ihlettek. Számos munkájának áll középpontjában a Történelmi Magyarország tájai és főbb nagyvárosai.

A történelmi hősök megformálása nem hasonlít a korábbi közhelyszerű ábrázolásokra: figurái groteszk hatást keltenek arcuk és kezük felnagyítása miatt. Ugyanakkor maximális korhűségre törekszik, illusztrációi tudományos igényűek.

A vallás területéről, a világ legősibb létértelmezéséből a mítoszok, a csodák vonzzák, néhány lapját a Biblián túl az apokrif írások is ösztönzik. Jézus alakja és életének eseményei különösen érdeklik, ábrázolásában felismerhető a falusi templomok sajátos ikonográfiája.

Somogyi Győző grafikáit megnézhetik szeptember 10-től október 31-ig, Szegeden a REÖK-ben, a Tisza L. krt. 56. szám alatt.

Rembrandt a világ egyik legismertebb festőművésze, a 17. századi holland festészet legjelentősebb alakja. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek Holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek. Gyakorlott metszetkészítő volt és számos rajza, rézkarca is fennmaradt.

Rembrandt rézkarcai a szegedi REÖK-ben

Rembrandt 1626 körül kezdett el rézkarcolással foglalkozni. Ezeken a kisméretű műveken főleg bibliai történeteket illusztrált. A lapok vázlatszerűek, szinte a rajz vonalainak felidézésére törekszenek.

Első datált rézkarcai 1628-ból valók. Ekkor jelennek meg önarcképei, ahol az emóciók kifejezése, az erős érzelmi megnyilvánulások művészi megfogalmazása érdekli. Számos egy vagy két alakos életképet készít.

Az 1630-as években grafikáin felerősödnek a „barokk” vonások: diagonális kompozíció, dinamikus mozgások, erőteljes fény-árnyék hatások. Ekkor készül egyik fontos, korai grafikája, a kiállításunkon is látható Az angyal megjelenik a pásztorok előtt című. 1661-ben készíti el utolsó grafikáját, élete utolsó nyolc esztendejében csak festészettel foglalkozik, feltehetően szemének gyengülése miatt hagyott fel a rézkarcok készítésével.
Rembrandt: Az angyal megjelenik a pásztorok előtt

A nagy holland művész korai munkáitól kezdve a későbbi korszakokban születettekig számos érdekes alkotás szerepel a kiállításon. Rembrandt témaválasztásának sokoldalúságát is tükrözi a kiállítás, hiszen önarcképeket, ószövetségi történeteket, zsánerképeket, fejtanulmányokat, koldusokról, rabbikról készült alkotásokat láthat a közönség. A műtárgyak az osztrák fővárosból, a bécsi Künstlerhausból érkeztek.

A tárlat különösen jelentős, hiszen az országban évekkel ezelőtt csak a fővárosban volt eddig Rembrandt kiállítás, azóta először Szegeden csodálhatja meg a közönség a holland festő művészetét. A Rembrandt rézkarcai című kiállítást 800, 600, 400 és Szeged Kártyával 200 forintos belépő jeggyel tekinthetik meg, szeptember 2-től október 31-ig, Szegeden a REÖK-ben, a Tisza L. krt. 56. szám alatt.

Angyali Üdvözlet

A Móra Ferenc Múzeum tulajdonában lévő Angyali üdvözlet táblakép a második magyarországi közgyűjteményben, magyar földön őrzött Vasari-mű. Az alkotás 1925-ben hagyatékként került a szegedi múzeum birtokába.

Louis Waldman művészettörténész-professzor, a világhírű Leonárdo-kutató vizsgálatai szerint az Angyali üdvözletet a XVI. században regnáló V. Pius pápa rendelhette meg Vasaritól. Máig rejtély, hogy a pápai magánkápolnából miként került Magyarországra a reneszánsz festmény.
Giorgio Vasari olasz festő, építész, művészettörténeti író volt. Michelangelo tanítványaként a mester nagy római falfestményeinek másolásával képezte ki magát. Vasari Firenzében nagyrészt a Medici-család szolgálatában állt. A művészettörténészek szerint a reneszánsz szót minden bizonnyal ő írta le először.
A művészettörténészek véleménye megegyezik abban, hogy az Angyali üdvözlet bármelyik európai képtár dicsőségére szolgálna.

Az ismert fotográfus témái között szerepel a hódmezővásárhelyi tanyavilág, írók és 56-os hősök portréi, árnyképek és a helyi művészek is. A Vásárhely Anno képsorozattal Dömötör Mihály a város régebbi állapotát akarta megjeleníteni a jelenlegivel összehasonlítva. Munkája során a századelőn készült Plohn József-féle üveglemezeket használta fel. Vásárhely különböző közterein megpróbált pontosan oda beállni fényképezőgépével, mint egykoron Plohn József. Van, ahol nagyon kevéssé változott a város, van, ahol viszont nagyon meglátszik a különbség.

Dömötör Mihály igyekszik megjeleníteni a tárgyalkotó ember szándékát, mint mondja a „népművészetben is megvan az Ady által emlegetett „éhe a szépnek”, hiszen a tulipános láda ugyanazt a funkciót betölthetné úgy is, ha nem festenének rá tulipánt, a pálinkás butykosból akkor is meg tudnánk inni a pálinkát, ha nem lenne rajta Kossuth-címer. Ez a szépség iránti éhség most is működik az emberben” – véli a 60 éves fotográfus.

Az 56-os portrékat Plonh  József 48-as honvéd sorozata ihlette, ahol megöregedett 56-os forradalmárok elődeikhez hasonlóan ugyanolyan büszkén néznek a fényképezőgépbe, mert szintén igaz ügyért harcoltak.
Az íróportrék központi tematikája az ember múlandósága. Az íróporték sorozat Lengyel András irodalomtörténész bíztatására készült el. Dömötör Mihály egyik kedvenc képe Ilia Mihály irodalomtörténészről készült. „Nagyon nem akarta, hogy fotózzák, nem szerette, de a bölcsesség, szeretetteljesség átjön az arcán. Az írók megőrzik az emberi arcukat, mert soha nem kapni, hanem adni akartak az emberiségnek” – mondja a fotográfus.
A 60 esztendős művész szerencsés, gazdag és boldog embernek tartja magát. Szerencsés, mert harminc évig műtárgyfotósként azt csinálhatta a szegedi múzeumban, amit szeretett. Gazdag, mert sok mindent tudott fényképezni: néprajzot, képzőművészetet, régészetet, a dél-alföldi városok állapotát. „Ilyenkor szomorúnak kellene lenni, mert mégiscsak egy emberöltő telt el, a nyugdíjba menetel pánikkal szokta eltölteni az embereket, de én inkább boldog vagyok. Úgy érzem, most több időm lesz magamra és a további alkotásra. Fontos emberi tartalmakat szeretnék átírni a fotográfia nyelvére, szeretnék befejezni két könyvet, s megörökíteni képekben Hódmezővásárhely téglaépítészetét” – beszél terveiről a fotóművész.

Dömötör Mihály március 13-án, szombaton 16 órakor nyíló kiállításának mottója egy népi mondás: „Kikeletkor, Szent György napkor minden ember lehet pásztor. De már ősszel, számadáskor, az az ember, ki elszámol.” A tárlat április 10-ig tekinthető meg a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában.

16:30 – Dorozsmai fiókkönyvtár – A kőzetektől a drágakövekig – a kiállítás megnyitója
A tárlatot megnyitja Palánkainé Sebők Zsuzsanna, a Somogyi-könyvtár igazgatója. Hajdú Géza gyűjteménye június 26-tól július 31-ig tekinthető meg. A program a XI. Dorozsmai Napok rendezvénysorozat része.

Szőregi fiókkönyvtár – Rózsaábrázolások – kiállításmegnyitó
16:30 – A Rózsaábrázolások a Somogyi-könyvtár régi folyóirat-gyűjteményében című  kiállítást Szőkefalvi-Nagy Erzsébet könyvtörténész nyitja meg.
17 óra – Mese, mese mátka címmel Budai Ilona népdalénekes, mesemondó előadása hangzik el.
Az esemény a Szőregi Rózsaünnep rendezvénysorozat hivatalos programja.