2010. március 17-ének estéjén, 8 órakor az Egyetemi Könyvtár – hagyományainknak megfelelően – nem bezárja, hanem szélesebbre tárja kapuit az érdeklődők előtt, s ismét sok érdekességre és meglepetésre készülhet a látogató. Már hagyományosnak számító, kedvelt programok mellett a sok újdonságra, izgalmas megoldásokra számíthat a látogató: lesz kitűnő zene, rengeteg tréfás és komoly vetélkedő, activity „antiquity” módra, delphoi jósda, színházi előadás, s tudós prezentációk Rómáról, görögökről, óegyiptomi orvoslásról, remek kiállítások, titkokat felfedő túrák s még százféle ötlet, díszlet, jelmez és okító/szórakoztató sziporka.

Az Emberiségnek van néhány régi és talán soha meg nem valósítható álma, köztük is az egyik legizgalmasabb: az időutazás. Történészek, régészek, levéltárosok, könyvtárosok hada ébred minden nap ezredek óta ezzel a vággyal, s a sikeres történelmi bestsellerek sora, a kosztümös filmek serege, a történelmi múlt megismerésére vágyó turisták ezrei igazolják, nem csak ők, mindnyájan időutazók vagyunk. Igen, jó lenne visszamenni az időben, s megnézni, megtapintani azt s úgy, ahogy volt, megismerni azt, ahogyan valóban történt.
Az Egyetemi Könyvtár most ehhez kínál segítséget, de nem pöfögő, rézveretes időgépet, vagy csavaródó időalagutat, esetleg molekuláris szétszedőt és átalakítót, még csak működő féregjáratot sem, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbbat. Mostantól pár könyvtári éjszakán keresztül egy-egy történeti korszakba nyújtunk bepillantást, úgy, hogy az utazó valóban részese lehessen az élménynek, hogy másutt jár, más korokban, más világokban, ahol más ruhákban, mást ettek, másról álmodtak egykori elődeink. Most elsőre a távoli ókorba vezet az út. A szemünk előtt kelnek életre a fáraók földjének istenei a sivatag homokjából, lenyűgöz majd újra és újra a lebilincselő görög művészet gazdagsága, s szinte halljuk majd a római légiók menetelését Pannónia köves utcáin.

Idén az 5. alkalommal megrendezésre kerül a Könyvtári Éjszaka a SZTE Egyetemi Könyvtárban.
2010. március 17-ének estéjén, 8 órakor az Egyetemi Könyvtár – hagyományainknak megfelelően – nem bezárja, hanem szélesebbre tárja kapuit az érdeklődők előtt, s ismét sok érdekességre és meglepetésre készülhet a látogató. Már hagyományosnak számító, kedvelt programok mellett a sok újdonságra, izgalmas megoldásokra számíthat a látogató: lesz kitűnő zene, rengeteg tréfás és komoly vetélkedő, activity „antiquity” módra, delphoi jósda, színházi előadás, s tudós prezentációk Rómáról, görögökről, óegyiptomi orvoslásról, remek kiállítások, titkokat felfedő túrák s még százféle ötlet, díszlet, jelmez és okító/szórakoztató sziporka.

Az Emberiségnek van néhány régi és talán soha meg nem valósítható álma, köztük is az egyik legizgalmasabb: az időutazás. Történészek, régészek, levéltárosok, könyvtárosok hada ébred minden nap ezredek óta ezzel a vággyal, s a sikeres történelmi bestsellerek sora, a kosztümös filmek serege, a történelmi múlt megismerésére vágyó turisták ezrei igazolják, nem csak ők, mindnyájan időutazók vagyunk. Igen, jó lenne visszamenni az időben, s megnézni, megtapintani azt s úgy, ahogy volt, megismerni azt, ahogyan valóban történt.

Az Egyetemi Könyvtár most ehhez kínál segítséget, de nem pöfögő, rézveretes időgépet, vagy csavaródó időalagutat, esetleg molekuláris szétszedőt és átalakítót, még csak működő féregjáratot sem, hanem ennél sokkal kézzelfoghatóbbat. Mostantól pár könyvtári éjszakán keresztül egy-egy történeti korszakba nyújtunk bepillantást, úgy, hogy az utazó valóban részese lehessen az élménynek, hogy másutt jár, más korokban, más világokban, ahol más ruhákban, mást ettek, másról álmodtak egykori elődeink. Most elsőre a távoli ókorba vezet az út. A szemünk előtt kelnek életre a fáraók földjének istenei a sivatag homokjából, lenyűgöz majd újra és újra a lebilincselő görög művészet gazdagsága, s szinte halljuk majd a római légiók menetelését Pannónia köves utcáin.

Az Egyetemi Könyvtár szakolvasótermeivel, Kölcsönzőjével, számítógépes tereivel és különgyűjteményeivel éjjel 02 óráig nyitva tart. (Raktári kiszolgálás 20 órától nem lesz.)

A részletes program az Egyetemi Könyvtár weboldalán megtalálható.

Kitakarítja a szobáját, lekapcsolja a fűtést, megmossa a fogát, majd egyenként beveszi a négy doboz altatót. Mikor magához tér, a Villete nevezetű elmegyógyintézetben találja magát. Az öngyilkossági kísérletet ugyan túlélte, de az orvosok közlik vele, hogy a gyógyszerek hatására szíve tönkrement és alig öt napja van hátra. Első gondolata, hogy ettől függetlenül saját maga akar rendelkezni a haláláról, és elkezdi kutatni a módját, hogy hogyan ölhetné meg magát idő előtt. Miután rádöbben, hogy ki kell várnia az ötödik nap végét, kapcsolatokat teremt az elmegyógyintézet többi lakójával. Különös emberi sorsokat ismer meg, rájön, hogy nem kell tovább felelnie a tetteiért, és olyan dolgokat is véghezvihet, amikre korábban gondolni sem mert. Dühöng, őrült módjára viselkedik, éjszakákon át zongorázik egy skizofrén fiúnak, és mindeközben megismeri saját határait, vágyait, énjét. Az egykoron öngyilkosjelölt Veronika hamarosan jobban akarja az életet, mint valaha. A Villetében eltöltött pár nap nem csak Veronika szemléletét változtatja meg, hanem valamennyi vele kapcsolatba kerülő ember megtanulja értékelni az életet.

Paulo Coelho az elmegyógyintézet lakóin keresztül vizsgálgatja a kérdést, hogy szükséges-e megéreznünk a halál közelségét ahhoz, hogy élni kezdjük az életünket. És hogy hogyan zárul Veronika kálváriája és mi az a Vitriol? Kiderül, ha elolvassák a Paulo Coelho-tól a Veronika meg akar halni című regényt.

Trogmayer Ottó könyve irónia a mának, egyben egy „kézikönyv”, benne „lassan köddé váló” tudással a ma emberének. A szerző a saját életéből összeválogatott emlékein keresztül mutatja be régi világunk apró szeleteit, amelyekről a mai fiatalok, és esetenként a felnőttek is csak könyvekben olvashattak. Az irónia mellett kedvesen tanító, nevelő is ez a kötet, és amellett, hogy az általános műveltséghez tartozó „dolgokat” mutat be, gazdagítja az olvasó tudásbázisát sok olyan információval is, amely „nem jön szembe az utcán”.

Például, általánosságban a sárkányok sokfejűségével kapcsolatban. A több ezer éves görög és latin sárkány szavak eredetileg kígyót, egy gonosz félelmetes állatot jelentettek. A sok fej eredetének magyarázata pedig, hogy “a viperák nászának van egy sajátos szakasza, amikor hímek, és nőstények összegombolyodnak, nem kettő, hanem sok, szinte sokfejű kígyógombócot képezve”. Ha pedig valaki megpillantott egy ilyen kevergő gombolyagot, persze, hogy halálra rémült ijedtében. De megtudhatjuk például, hogy a „kigyla kő”, ménkű és a mennykő szavak ugyanazt jelentik: istennyila. És hogy, hogy jön ide a régészet? Úgy, hogy „ezek a különös kövek nem mások, mint kőbalták, kőszerszámok. Ezért is találták őket csontok, törmelékek, cserepek, vagyis az egykori világ emlékei között. Ezzel aztán azt is bizonyítva, lám az Isten haragja lesújtott ide is, a halandó emberek megbüntetésére.

Legalább ilyen érdekes, anélkül, hogy egyébként tudnánk róla, hogy a déli-Kárpátok tövében is van egy olyan híres hely, mint a Salisbury melletti Stonehenge, az altamirai barlang, vagy akár a lépcsős piramis Saccarában. Ennek a helynek a neve: Lepenski Vir. Ott több mint hetven különös, trapéz alakú építmény alapjait tárták fel a régészek, középen nagy téglalap alakú lapos kövekkel keretezett tűzhellyel. És bár sok a kérdőjel, egyes vélemények szerint Lepenski Vir a maga korának szent helye volt, mint később a görögöknél Delphi, vagy később Olimpia, és rendszeresen ide zarándokoltak el és itt mutattak be áldozatot az akkor Délkelet-Európában élő törzsek.

Kiderül a könyvből az is, hogy a “Csere-bere fogadom, többet vissza nem adom!” kezdetű versike, amelynek folytatását kevesen ismerik: “hogyha visszakéred, kutya lesz a véred.” egy nagyon régi, ősi gyökerű átok. Valószínűleg azt sem sokan tudják, hogy hazánk területén is éltek egykor oroszlánok. „A legrégebbi lelet a Baranya-megyei Zengővárkony mellett feltárt új-kőkori temetőből származik, az oroszlánfog mintegy Kr. e. 4.500 körül hullott ki „tulajdonosa pofájából.”

Trogmayer Ottó ír arról is, hogy pontosan hol is van Kukutyin – a hely ugyanis nem csak a képzelet szüleménye, és arról is, hogy a mézeskalács ősei, a mézesbábok már a 17. században is léteztek, és nemcsak édes csemegének számítottak, hanem gondosan őrzött szerelmi ajándékot is jelentettek, melyek évtizedeken át lógtak a tisztaszoba falán.

Trogmayer Ottó 1934. július 29-én, Budapesten született. A szegedi Móra Ferenc Múzeum nyugalmazott igazgatójának egész pályafutása szorosan kötődik ehhez a városhoz. A néhány éve Széchenyi-díjjal is kitüntetett kiváló muzeológus, régész ötvenes-hatvanas években végzett őskori ásatásai több történeti kérdésben új eredményeket hoztak. A hetvenes években pedig pusztaszeri ásatásai jelentettek komoly szakmai sikert. A szegedi régészeti képzésbe is fiatalon bekapcsolódott: előbb óraadóként oktatott, majd az akkor még JATE 1989-től önállóvá vált régészeti tanszékének vezetője lett. Közben 1970 januárjától 1997 októberi nyugállományba vonulásáig igazgatta a szegedi Móra Ferenc Múzeumot, és irányította a Csongrád megyei múzeumi hálózatot. Nagyban hozzájárult az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark létrejöttéhez, és ahhoz, hogy sikerült restaurálni és méltóképp kiállítani a Feszty-körképet. 2003 nyarán a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség-díját vehette át, egy évvel később pedig pályafutása elismeréseként a 120 éves Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat neki ítélte a magyar régészet atyjáról, Rómer Flórisról elnevezett emlékérmet.

Trogmayer Ottó “Köddé vált tegnapok” című könyvét a Tiszatáj Alapítvány adja ki.

Az 1944-es születésű művész tollából olyan alkotások születtek, mint a Kellékek, az Elhallgatások és A keresztelő című verseskötetek.
Az író utolsó műveként jegyzik az Ajakír című regényt, mely nem csupán a költő halála miatt, hanem irodalmi értéke miatt lesz meghatározó darabja Csiki életművének. A történet helye és ideje nincs megjelölve, de a mű Romániában, 1989 decemberében, Ceauşescu végnapjaiban játszódik, és egy párizsi illatszerész a főhőse. A férfi minden lépését ügynökök szabják meg. Ők mondják meg, hogy kivel és hogyan érintkezhet, milyen keretek között mutathatja meg új rúzskollekcióját. Az illatszerész ígéretet kap arra, hogy bemutathatja portékáit a szenvedélyes rúzsfogyasztó diktátornak és nejének is. Amíg a párizsi férfi várakozik, az írónak lehetősége nyílik megmutatni a kor és a diktatúra természetrajzát, és azt, hogy miként tűnnek el végleg a kisemberek ebben a rendszerben. Semminek sincs értéke, semmi sem fontos, az egyetlen cél a túlélés. Csiki egyszerűen fogalmaz, tiszta mondatokat ír, és meglepően életteli módon szerkeszti meg a mondanivalóját. Csiki László otthonában hunyt el, vasárnap ünnepelte volna 64. születésnapját.

A világhírű brazil író, aki az ENSZ békenagyköveteként is sokak számára ismert lehet, beleivódott a köztudatba. Ehhez a sikerhez azonban rögös utat kellett bejárnia. Írói öntudatára iskolájában, egy jezsuita kolostorban, ébredt. Műveit mélyen áthatják a személyes élményi: a misztikum, az álmok hangsúlyossága, a vallás szentsége illetve az őszinteség.

Paulo Coelho

Tizenegy perc című regényének a könyvespolcunkon egy külön sort kéne nyitnunk. Ez a mű ugyanis nem illik az eddigi Coelho kötetek sorába. A szerző bevallása szerint megírása tíz évbe tellett: „mire tisztáztam magammal, mit és hogyan akarok írni.”. Alapgondolata merőben különbözik az összes eddigitől, ezért az előszóban elnézést is kér az iránta rajongó olvasóktól, kiváltképp egy öreg házaspártól.

Maria, egy álom beteljesüléséért küzd, amit saját emberi gyengesége miatt nem tud megvalósítani. A mókuskerék újat fordulhat.

Ajánlatom:
Egy igényes oldal, amelyen többek között belehallgathatunk Coelho műveibe:
http://www.coelho.hu/coelho1.htm

Paulo Coelho: Tizenegy perc (Fotó: Szűcs Anita)

A könyv Hitler belső világáról szól, melynek tanulmányozása a szerző 30 évébe került, ennyi idő alatt íródott meg a Hitler von innen. A diktátor egykori háza rendőrségként funkcionál, hogy ne válhasson neonáci zarándokhellyé, de egy fontos szobában mai napig az eredeti bútorzat található. Ebben a szobában halt meg titokzatos körülmények között Geli Raubal kezében Hitler saját fegyverével.

Geli Raubal Hitler unokahúga volt, aki feltételezhetően a kegyetlen diktátor titkos nagy szerelme is egy személyben. A regény ezt a szoros kapcsolatot boncolgatja, és ábrázolja védtelennek a Führert, tele elfojtott érzelmekkel az őrület határán és azon túl. Az író szerint Gelinek azért kellett meghalnia, mert útjában állt Hitler pusztító terveinek. Máig nem derült ki, hogy a fiatal lány vajon szeretője volt-e Hitlernek, de a náci vezér halála után szobrot emeltetett Gelinek, és órákra bezárkózott a szobájába a tragédia évfordulóján.

Somogyi Károly 1880-ban ajánlotta fel könyvtárát Szeged városának, azzal a kitétellel, hogy az köteles „a nemzeties irányú közművelődést és tudományosságot az ország nagy terjedelmű déli vidékén terjeszteni”, a nagyárvíz utáni újjáépítést 1883 októberében megszemlélő Ferenc József császár is 1883. október 16-án adta át a Somogyi-könyvtárt. Ennek megünneplésére érdekes sorozattal készült a bibliotéka, melyek között kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatják a nekik való programot.

A könyves vasárnapon idén is jár a nosztalgiavillamos, amelynek utasai (és a Dóm téri könyvtár látogatói) díjtalanul iratkozhatnak be a Somogyiba.

A részletes program:

2008. október 1. (szerda) 14:00 -18:00 óra – Somogyi-könyvtár előtti tér és a könyvtár aulája:
„Az én villamosom”: Aszfaltrajzverseny általános iskolásoknak és kiállítás óvodások rajzaiból a 100 éves a szegedi villamosközlekedés tiszteletére.

2008. október 2. (csütörtök) 16:00 óra – I. emeleti zeneszoba:
Eifert János fotóművész Aktfotográfia című kiállításának megnyitója és az Erotikon című album könyvbemutatója. A kiállítást megnyitja és a művésszel beszélget Pacsika Emília textilművész.

2008. október 4. (szombat) 10:30 óra – Gyermekkönyvtár:
Mesés családi délelőtt. Vendég: Berg Judit, a Mesék a Tejúton túlról, a Tündér biciklin, Rumini és több más nagysikerű kötet szerzője.

2008. október 7-12. – Somogyi-könyvtár és fiókkönyvtárai:
Nekünk bejössz, ha a könyvtárba bejössz! Országos Tini Könyvtári Napok. Ezen a héten a Somogyi-könyvtárban és fiókkönyvtáraiban változatos programokkal várjuk a 12-18 év közötti korosztályt, és térítésmentes beiratkozási lehetőséget biztosítunk minden 18 év alatti látogatónak.

2008. október 7. (kedd) 17:00 óra – I. emeleti folyóirat-olvasóterem:
Kamaszokra hangolva. Találkozás Vekerdy Tamás pszichológussal. Kamasz gyereket nevelő szülőket és szakembereket várunk az interaktív előadásra és beszélgetésre.

2008. október 8. (szerda) 14:00 óra – Alagsori kiállítótér és klub:
„Átváltoztatunk!” – tiniknek. Egészségügyi, életmód-, frizura-, öltözködési és szépségápolási tanácsadás szakemberek bevonásá­val, vállalkozó kedvűeknek ingyen frizura és smink készítése. Készítsd el saját mobilékszered!

2008. október 9-10. (csütörtök-péntek) 15:00 -18:00 óra – Alagsori kiállítótér és klub:
Alkotni mindenki tud!? Kalandozás a művészetek világában – tiniknek. Légy kreatív, próbáld ki az agyagozást, gyékényezést, selyemfestést alkotóművészek vezetésével!
Október 9-én 15 órakor a könyvtárból „Tömörkény-túra” indul a művészeti gimnázium műhelyeibe, 16 órától pedig különleges hangszerek kipróbálására lesz lehetőség a Király-König Péter Zeneiskola fiatal zenészeinek segítségével.

2008. október 9-10. (csütörtök-péntek) – Gyermekkönyvtár:
Könyvtári élménykaland tiniknek. Vendégeink meghívott középiskolai osztályok.

2008. október 11. (szombat) 10:00 -16:00 óra – Alagsori kiállítótér:
Nekünk bejössz, ha a könyvtárba bejössz! Játékok tiniknek. Játsszunk együtt! Barangolj a könyvtári labirintusban! Találd meg a helyes utat, hogy hazavihesd ajándékainkat! Játssz hagyományos logikai, stratégiai játékokat, kártyázzunk, betűkirakózzunk együtt! Próbáld ki retró és új társasjátékainkat, kártyáinkat! A szerencse legyen veled!

2008. október 12. (Könyves Vasárnap) 10:00 – 18:00 óra – Nosztalgiavillamos:
„Somogyi-mozgókönyvtár” az 1-es vonalán közlekedő nosztal­giavillamoson. Térítésmentes beiratkozási lehetőség a Somogyi-könyvtár minden látogatójának és a nosztalgiavillamos utasainak. Délelőtt a villamosról jelentkezik Bene Szabolcs „Boki”, a Rádió Plusz munkatársa.

2008. október 12. (Könyves Vasárnap) 10:00 óra – Gyermekkönyvtár:
Mesék Mátyás királyról. Játékos családi vetélkedő előzetes jelentkezés alapján.

2008. október 12. (Könyves Vasárnap) 15:30 óra – Alagsori pódium:
Figyelj rájuk! Vendégeink közismert személyiségek, akikre a tinik is odafigyelnek a média, a színház és a sport világából: Ördög Nóra (RTL Klub), Pataki Ferenc (Szegedi Nemzeti Színház), Sík Márton (a magyar olimpiai férfi kajak négyes tagja). A beszélgetést vezeti: Száraz Ferenc (a Rádió Plusz stúdióvezetője).

2008. október 12. (Könyves Vasárnap) 15:00 óra – I. emeleti folyóirat-olvasóterem:
Tóth Rózsa grafikus Vers-formák című kiállítása a múzsák találkozása: Ady Endre, József Attila és Reményik Sándor versei ihlették műveit. Az alkotó szuggesztív képekkel rezonál a költői nyelven megfogalmazott gondolatokra.
A kiállítást megnyitja: Palánkainé Sebők Zsuzsanna könyvtárigazgató.
Közreműködik: Kőrösi Györgyi gordonkaművész, a szegedi Év muzsikusa 2008 díj nyertese.

2008. október 13. (hétfő) 16:30 óra – Alagsori klub:
Színháztörténeti vetítések a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának archívumából I.
A Magyar Televízió Szegedi Stúdiója köszönti a 125 éves Szegedi Nemzeti Színházat. A filmsorozat a színház történetét mutatja be a színészek, művészeti munkatársak portréin keresztül.
Program: Egy színház száz éve (65 perc) – dokumentumfilm az első száz évről, az 1978-as kiköltözésig, a felújítás megkezdéséig.
Válogatás az 1986-os színházavató gálaműsorból, amelyben többek között Király Levente, Mensáros László, Kállai Ferenc, Páger Antal szerepelt. (Ez volt Páger utolsó nyilvános fellépése.) (60 perc)

2008. október 14. (kedd) 15:00 óra – Gyermekkönyvtár:
A nagy szófaragó világa. Vendég: Böszörményi Gyula, a Gergő-regények, a Jonatán-történetek és Monyákos Tuba megálmodója.

2008. október 15. (szerda) 17:00 óra – Alagsori klub:
Egy humoralista vallomásai: Frank György műsora.

2008. október 15-16. (szerda-csütörtök) – Alagsori kiállítótér:
„Szeged ismét lesz és szebb lesz, mint volt” mondta Ferenc József, miután megtekintette az 1879-es árvíz okozta rombolást. A király szavai valósággá váltak, és a város a romokból újjáéledt: paloták, hivatalok, lakóházak, új utak épültek.
1883 októberében háromnapos látogatást tett az uralkodó a megszépült Szegeden.
A 125. évforduló alkalmából A király nyomában Szegeden címmel, városnéző sétán vehetnek részt az érdeklődők.
A séták 2008. október 15-én és 16-án, 15:00 órakor indulnak. Előzetes jelentkezés október 10-ig a Somogyi-könyvtár adminisztrációjában, illetve a kolcsonz@sk-szeged.hu. (Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javasriptet e-mail címen.)

2008. október 16. (csütörtök) 9:00 óra – I. emeleti folyóirat-olvasóterem:
Somogyi-könyvtári Nap. A Somogyi-könyvtár megnyitásának 125. évfordulóját a már hagyományos, Somogyi-könyvtári Nap rendezvényeivel ünnepli a bibliotéka.
Délelőtt felolvasóülést rendez, amelynek során előadás hangzik el a könyvtáralapító Somogyi Károly életművéről, ezt a muzeális gyűjteményben kutató egyetemi tanárok vendégelőadásai követik.
15 órától, a megújult könyvtártörténeti kiállítás megnyitása után 19 óráig óránkénti vezetéssel megtekinthetők Az orvoslás története Galenustól Herczel Fülöpig és A reneszánsz könyvkincsek a Somogyi-könyvtár gyűjteményében című kiállítások.
Minden rendezvény nyilvános és ingyenesen látogatható.

2008. október 17. (péntek) 17:00 óra – I. emeleti folyóirat-olvasóterem:
Boldog, szomorú. Rátóti Zoltán színművész és Huzella Péter zeneszerző irodalmi estje.

2008. október 20. (hétfő) 17:00 óra – Alagsori klub:
Színháztörténeti vetítések a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának archívumából II.
A Magyar Televízió Szegedi Stúdiója köszönti a 125 éves Szegedi Nemzeti Színházat. A filmsorozat a színház történetét mutatja be a színészek, művészeti munkatársak portréin keresztül.
Program: In memoriam Vaszy Viktor – a legendás színházigazgató (43 perc)

2008. október 21. (kedd) 17:00 óra – Alagsori klub:
Zsoldos Sándor: Változtatnod nem lehet? Somlyó Zoltántól Füst Milánig című könyvének bemutatója.
A szerzővel beszélget Veszelka Attila, a Szegedi Írók Társaságának elnöke.

2008. október 22. (szerda) 17:00 óra – Alagsori klub:
Fehér József: Nap és szív című novelláskötetének bemutatója.

Beszélgetőtárs: Simai Mihály József Attila-díjas költő.
Részleteket olvas fel: Apró Szilvia.
Közreműködik: Lancdkor-Kocsis Krisztina fuvolaművész.

2008. október 27. (hétfő) 17:00 óra – Alagsori klub:
Színháztörténeti vetítések a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának archívumából III.
A Magyar Televízió Szegedi Stúdiója köszönti a 125 éves Szegedi Nemzeti Színházat. A filmsorozat a színház történetét mutatja be a színészek, művészeti munkatársak portréin keresztül.
Program: Kibicsaklik a szó, ha nem értik, dadogni kezd – emlékezés Mentes Józsefre (40 perc)

2008. október 27-től 30-ig – Gyermekkönyvtár (folyamatosan, a nyitvatartási időben):
„Őszi rejtvényeső”. Azok a gyerekek, akik a gyermekkönyvtárban található könyvek, folyóiratok, az internet, DVD filmek segítségével helyesen válaszolnak a kérdésekre, rejtvényekre, apró ajándékokat nyerhetnek.

2008. október 27-től 30-ig – Gyermekkönyvtár:
„Diaszüret”. Diavetítés óvodásoknak, kisiskolásoknak.
Október 27-én 10:00 óra, 28-án 16:00 óra, 29-én 10:00 óra, 30-án 16:00 órai kezdettel.

2008. október 28. (kedd) 16:30 óra – I. emeleti folyóirat-olvasóterem:
A psychogalaxy üzenetei a fiatal korosztály értékeiről, személyiségjellemzőiről és problémáiról.
Vendégünk prof. dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor.

A FIÓKKÖNYVTÁRAK PROGRAMKÍNÁLATA

2008. október 2. (csütörtök) 16:30 óra – Francia utcai fiókkönyvtár:
Legyen az egészség természetes! Ferenczi Jánosné előadása.

2008. október 7. (kedd) és 9. (csütörtök) 18:00 óra – Északvárosi fiókkönyvtár:
Az Országos Tini Könyvtári Napok keretében Alkotó tinik című interaktív rendezvényeink. Alkotó fiatalok és műveik bemutatása, Petró János és Szekeres Nikolett, a Szegedi Egyetem című folyóirat munkatársainak vezetésével.

2008. október 9. (csütörtök) 16:00 óra – Odesszai fiókkönyvtár:
Az Országos Tini Könyvtári Napok keretében „Tükröm, tükröm, mondd meg….” címmel frizura, megjelenési, öltözködési tanácsokat ad tiniknek Radics Edit, a STIL-Konzult Kft. vezető tanácsadója.

2008. október 10. (péntek) 16:00 óra – Északvárosi fiókkönyvtár:
Mesekuckó általános iskolásoknak.

2008. október 10. (péntek) 16:00 óra – Móra utcai fiókkönyvtár:
Nyílt beszéd a Titkos testvériség című könyvről.
A könyvtár vendége Simai Mihály József Attila-díjas költő.

2008. október 11. (szombat) 9:00 -13:00 óra – Csillag téri fiókkönyvtár:
Használt könyvek vására.

2008. október 11. (szombat) 9:00 -12:00 óra – Rókusi fiókkönyvtár:
Használt könyvek vására.

2008. október 12. (Könyves Vasárnap) 10:00 -13:00 óra – Odesszai fiókkönyvtár:
Reneszánsz délelőtt a könyvtárban – játékos foglalkozás.

2008. október 14. (kedd) 16:00 óra – Csillag téri fiókkönyvtár:
Magyar sportolók az újkori olimpiákon. A Baráti Kör vendége dr. Bali Mihály nyugalmazott testnevelő tanár.

2008. október 15. (szerda) 13:00 óra – Szőregi fiókkönyvtár:
Beszélgetés Bosnyák Viktória írónővel, a Tündérboszorkány és a Klott Gatya, ne fárassz! című ifjúsági regények szerzőjével.

2008. október 17. (péntek) 16:00 óra – Móra utcai fiókkönyvtár:
Kötetlen beszélgetés Tóth Béla József Attila-díjas íróval, eddig megjelent köteteiről.

2008. október 17. (péntek) 16:00 óra – Petőfitelepi fiókkönyvtár:
Himnusztörténet címmel dr. Nagy Ádám muzeológussal beszélget Juhász Ferenc nyugalmazott tanár.

2008. október 21. (kedd) 16:00 óra – Csillag téri fiókkönyvtár:
30 éves a Csillag téri fiókkönyvtár. Találkozó az elmúlt 30 év régi és új olvasóival, könyvtárosaival. A mi csillagunk című játék eredményhirdetése.

2008. október 21. (kedd) 16:00 óra – Tarjáni fiókkönyvtár:
Ősz az irodalomban. Megemlékezés az idősek napjáról a Könyvbarát klubban, Dévai Kálmánné tanár vezetésével.

2008. október 30. (csütörtök) 16:30 óra – Dorozsmai fiókkönyvtár:
Sugarak az őszből. Budai István kötetének bemutatója.

2008. október 30. (csütörtök) 16:00 óra – Francia utcai fiókkönyvtár:
Születési dátumunk üzenete. Ódry Károlyné tart előadást a karakternumerológiáról.

2008. október 31. (péntek) 16:30 óra – Odesszai fiókkönyvtár:
Meseklub. „A Csutkababa” című mese után csutkabáb készítése.

2008. október 31. (péntek) 16:00 óra – Rókusi fiókkönyvtár:
Mesedélután.

2008. október 31. (péntek) 16.:0 óra – Északvárosi fiókkönyvtár:
A Halloween hagyománya. Ismertető, arcfestés és töklámpa készítése gyerekekkel, felnőttekkel.

Ezek a felnőtteknek készült művek sem nélkülözik a fantáziavilágot, sugározzák a szeretetet, és elviszik az olvasót egy messzi-messzi tájra, ahonnan jó ideig nem képes visszatérni. A Hét szeretőm pedig tipikusan az a könyv, melyet nem tudsz letenni. S ha mégis leteszed, nem tudsz szabadulni tőle. A rövid történetek a szívünket, az érzelmeinket célozzák meg! Egy idő után pedig rájön az ember: a „mesék” egybeolvadnak, hiába a más cím, egy olyan világ tárul elénk, melyből egy tiszta írói-emberi életrajz olvasható ki önnön fejlődésében.

A „hőst”, aki idegenül érzi magát a nagyvárosban, aki visszavágyik a faluba, a régi, egyszerű világba, ugyanakkor a romlottság is a része, folyamatos párkeresésében, otthonalapítási vágyában követhetjük. Mindeközben – főként a jellemábrázolások esetében – olyan virtuóz humort, groteszk nézőpontot kapunk, amiért már megéri kézbe venni a könyvet.

Személyes kedvencem a Masoko köztársaság című novella, mely a maga rövidségében a leghumorosabb, a legfájdalmasabb, a legtökéletesebb. A köztársaság az ember, az ÉN – a képzelet és a játék révén vonul vissza az író először az albérleti szobájába, majd önmagába: „Most tudta meg, hogy a Masoko Köztárság nem halt meg. Ott van benne, legbelül. Északi, déli, keleti és nyugati határai egybeesnek ugyan, mégis jól megfér benne a Kudarc Múzeum, a Siker Kiállítás, északi fénye is van és kék Krisztusa is. A Masoko Köztársaság most már semmiféle határsértőnek nem elérhető.”

Lázár Ervin tükröt tart elénk, hogy megmutassa, milyenek vagyunk a lelkünkben, és milyenek lehetnénk. Benne nem csak egy újabb nagyszerű és sokak által tisztelt embert veszítettünk el. A választ magatokban keressétek!

Az öröm és a kétségbeesés egyszerre lesz úrrá mindenkin. Először az öregotthonok, majd a kórházak ébrednek rá arra, hogy ha ez az állapot így marad, a nemzet elöregszik, a sok öreget és beteget nem lesz majd hová tenni, miből eltartani. A biztosítótársaságok és a temetkezési vállalatok kétségbeesnek, az ő munkájuk értelmetlenné válik ezután. Az egyház pedig teljesen összeomolhat: ha nincs halál, nincs újjászületés se, se pokol, se mennyország. Felmerül a kérdés, hogy ha most nem hal meg senki, akkor eddig miért haltak meg az emberek? Más országokban miért maradt minden a régiben?
Fél év múlva visszaállni látszik a rend. A halál új módszerekhez folyamodik: bejelentésképpen egy héttel a végső percek előtt kedves levelet küld áldozatainak, hogy legyen idejük elbúcsúzni, mindenkitől és mindentől, ami számukra fontos, megbocsátani és bocsánatért esedezni, végrendelkezni, felkészülni. Egy férfitól azonban folyton visszaérkezik a levél a feladóhoz. De immár senki nem kerülheti el a végzetét: a Halál, egy 36-37 év körüli nő alakjában meglátogatja őt…
Az izgalmas téma ellenére a könyvet nem lehet szenvedélyes könnyedséggel és gyorsan elolvasni. Először is az író nem a megszokott párbeszéd-jelölést használja. A mondatok folyamatosan, az élőbeszédnek megfelelően szerepelnek a szövegben, csupán vesszőkkel elválasztva. Csak a nagybetű használatából és a szövegkörnyezetből tudjuk, hogy a másik személy szólalt meg. A másik hátráltató tényező, hogy olykor oldalakat lapozhatunk át, ha nem szeretjük az unalmas részletezéseket, történeti kibontásokat. Néha pedig logikai hurokba kerülhetünk, ha megpróbáljuk megérteni az író gondolatmenetét, s ilyenkor rá kell jönnünk, talán annyira elkalandozott, már ő maga sem tudta, hol tart. Hogy ez az ő hibája, az eddig méltán híres magyar fordításé avagy az enyém, azt már magam sem tudom. De minden bizonnyal csak az agyam tartott szünetet.

José Saramago: Halálszünet
(As Intermitęncias da Morte)
Fordította: Pál Ferenc
Európa Kiadó, 2007

Ezt talán már azzal is érzékeltetni tudom, ha annyit mondok: holokausztirodalom. Az író ugyanis nagyrészt a II. világháború idején szerzett élményeit foglalta össze, de nem a szociológia módszerével.

Jerzy Kosinski 1933-ban született Lengyelországban, Lódzban. Apja, a II. világháború kitörése után megbízott egy embert, hogy a fiút helyezze el az ország keleti felében. Kosinski egy távoli ukrán faluba került, de senki sem gondoskodott róla, élete innentől kezdve a menekülésről szólt: hol a falusiak, hol a németek elől kellett bujkálnia. (Az így szerzett élményeket a jelen regénybe is beépítette.)

Kosinski vágya a Nyugatra való kijutás lett. 1957-ben érkezett meg New Yorkba. Emigrálásának körülményeit még ma is legendák övezik. Hamarosan szerződést köt egy neves kiadóval, hogy könyvet írjon a Szovjetunióról és a kelet-európai társadalmakról. Azonnal nagy sikert ért el. 1962-be feleségül vette Mary Weirt, egy acélmágnás özvegyét. Hirtelen nyakába szakadt a gazdagság, a magánrepülők, nagy utazások, hatalmas házak világa, mely gyökeresen eltért a gyermekkorban megtapasztalt élettől.

Azt tapasztalta, hogy sokan kétségbe vonják a II. világháború legtragikusabb eseményeit, a társadalomtudományok pedig csak erősítik ezt azzal, hogy ideologizálják a múltat. Ezért egy új műfajba kezdett: saját élményeit ötvözte a fikciókkal, melyek a nyugati világ társadalmi tudatában éltek. Így született meg A festett madár 1965-ben.

A regény 1939 őszén indul, amikor a hatéves kisfiút a szülei egy távoli faluba küldenek, de négy évig kénytelen faluról falura kóborolni. Nem tudjuk meg a fiú nevét, sem nemzetiségét. Csupán arról szerzünk tudomást, hogy olajbarna a bőre, fekete a haja és a szeme, s ezekkel, valamint értelmiségi beszédével erősen kirí a fehér bőrű, kék vagy szürke szemű, szőke parasztok közül, akik általában cigány vagy zsidó fattyúnak csúfolják őt. Helyzetét szimbolizálja a címbéli festett madár története is. Egyik „gazdája”, Lech, a madarász, aki hogy haragját kiélje szerelme időnkénti hosszas, olykor napokig tartó eltűnése miatt, kiválasztja legerősebb madarát, tarka, rikító színűre festi, majd szabadon ereszti: “Amikor elegendő madár gyűlt felettünk össze, Lech jelt adott, hogy eresszem el a foglyot. Szabadon, repesve hussant föl, mint egy szivárványfolt a sötét felhők hátterén, és bevágódott a várakozó csapatba. A madarak eltanácstalanodtak. A festett madár a csapat egyik végéről a másikra bucskázott, mindhiába próbálva meggyőzni rokonságát, hogy közéjük tartozik. Ragyogó színeitől káprázó szemmel, hitetlenkedve röpdöstek körülötte. A festett madár egyre messzebb kényszerült sodródni, pedig szorgosan kereste a helyet soraikban. Azután hamarosan láttuk, hogy egyik madár a másik után válik ki a csapatból, s lendül vérszomjas támadásra. A sokszínű alak egykettőre elvesztette helyét az égen, és lepottyant a földre. Mire megtaláltuk a festett madarat, már rendszerint nem élt. Lech mohón megszámlálta rajta a csőrvágásokat. Vér szivárgott festett szárnyaiból, megolvadt tőle a festék, és bemocskolta Lech kezét. “

A kisfiút néhány befogadója éppen ezért óvja a falusiaktól. Neki is el kell különülnie a csapattól, különben a halál várna rá. Ez a példa mutatja meg neki, hogy a hirtelen, őszinte és meggondolatlan „szárnyalás” veszélyes. Ez a piciny gyerek arra kényszerül, hogy fölismerje, csak magára számíthat, ő az egyetlen biztos pont a világban. Olyan, mintha egy népmese hőse lenne, a legkisebb királyfi, aki elindul szerencsét próbálni, és megannyi kalandon keresztüljutva a boldogság vár rá. De hősünk a meséknél a borzalmasabb világba csöppen, a boldogság neki nem jut osztályrészül. A mértéktelen perverzitás és szexualitás mégis oly természetesnek tűnik az elbeszélése során, mintha ez mindennapos lenne. Eltűnik a jó és a rossz kategóriája közti választóvonal, és a szenvtelen, kijelentő közlésmód miatt csupán a befogadót gyötrik az olvasott sorok, a borzalmak: a féltékeny molnár bosszúja, ahogy a kivájja a feleségével kacérkodó béreslegény szemét egy kiskanállal;amikor a partizánok agyonverik a kovács egész családját; amint annak lehetünk tanúi, hogy a vagonokból gyermekeiket kidobó vagy kiugró zsidó holtestekről a parasztok mindent lelopnak, amit csak lehet, zsidó nőket erőszakolnak meg; állataikkal szeretkeznek… A tanulság ebből, hogy minden ember képes a kegyetlenségre, a gyermek pedig a kínzások következtében sem törik meg, pedig olykor napokat tölt nyakig a homokba ásva, vagy egy gerendán két kezével lógva. Jelleme fejlődik, erősödik, bár nem a szokásos, regényekben megszokott módon. A kis ártatlanból tapasztalt, keményszívű gyilkos lesz, aki a babonák és a katolicizmus megismerése és tisztelete után végül a kommunizmus ideológiájában látja megvalósulni későbbi önmagát, akivel csupán a szüleit elhurcoló németek egyik tisztje illetve a Vörös Hadsereg katonái tanúsítanak emberséget. Furcsa világ ez, ahol minden megdöbbentő, és mégsem az. Egy olyan könyv, amiről mesélni lehet, de elolvasni muszáj.

Jerzy Kosinski: A festett madár

Európa Könyvkiadó, Budapest, 1990