A Golda Méir 2 éve alakult. Olyan hangzásvilágot alakítottak ki, amely mindenki számára élvezhetővé teszi a zsidó zenei kultúrára épülő dallamokat. Az általuk játszott dalokban hagyományos imarészletek, jiddis dalok, régi és új izraeli zenei motívumok hallhatóak, de hashid és izraeli popzenét is játszanak újrakeverve – minden műfajból merítenek. Zenei repertoárjuk országosan egyedülálló.
Az utóbbi másfél esztendőben itthon és külföldön 40 koncertet adtak. Megismerhették a zenekart Szlovákiában, Izraelben és Erdélyben is – a szatmárnémeti zsinagógában 4500 fő előtt koncerteztek. Idén Bécsben és az Egyesült Államokban is lesznek fellépéseik.
A csütörtöki múzeumi koncerten a Szentírásból vett részleteket fognak játszani, főként Ezékiel könyvéből szerepelnek majd liturgikus dalszövegek, de lesznek idézetek a Tórából is.

Az immáron negyedik alkalommal megrendezett fesztivál idén már egy kívül-belül megújult, igazán igényes Ifjúsági Házban fogadta, fogadja az a’cappella stílus rajongóit, valamint azokat, akik még csak ismerkednek a műfajjal. Élménybeszámoló, első nap, Vivat Bacchus (HU) és Shiva Knows (NL), vastaps.

16-án este, a nyolc órai kezdés előtt negyed órával már gyülekezett a mélyen tisztelt publikum, nyolckor pedig mindenki elfoglalhatta helyét a nézőtéren. Rövid (kicsit megilletődött) konferansz, és máris a Vivat Bacchus-szé volt a színpad. Róluk a legfontosabb tudnivaló, hogy egészen egyedi módon igyekeznek nem elveszni a magyar a’cappella „mainstream”-ben (ez manapság már talán nem számít képzavarnak): nevezetesen azzal, hogy ők kizárólag bordalokban utaznak. Öt rendkívül tehetséges fiatalemberről van szó, akikre azért is érdemes odafigyelni, mert már Ákos Még közelebb című albumán is ők szolgáltatták a vokál betéteket. És mert egy Vivat Bacchus koncerten lehetetlen unatkozni.
A szegedi közönség számára felkínált bordal-csokor egészen hihetetlen stílusbeli sokszínűséget mutatott: volt itt swing elemekkel átitatott Pinceswing, bortörténet (Szekszárdi bikavér, Az egri bikavér története), a húszas éveket idéző jazz-ámokfutás (Húszas évek bordala), valamint német, olasz, svéd – sőt – kínai bordal. Persze utóbbi nem volt teljesen autentikus. Kínai dallamvilág, magyar szöveg, fájó rekeszizom. Hallhattuk legfrissebb szerzeményüket, a Bórarendet, és legújabb albumuk címadó dalát, a Boriginal-t. Két feldolgozást is előadtak a fiúk: Kicsim én, és Icipici Mici címmel (előbbi egyenlő Michael Jackson – Billy Jean, utóbbi pedig a Micimackó „soundtrack” feldolgozása volt). És ha már feldolgozás, említsük meg azt is, hogy miért becsülendő a Vivat Bacchus ötösfogata. Leginkább azért, mert minimális számú kivétellel minden számuk (zene és szöveg egyaránt) eredeti, humoros és SAJÁT! A zenét egyébiránt az együttes tenoristája, Balásy Szabolcs írja, a szövegek közt pedig fel-fel bukkan a saját versek mellett egy-egy történelmi bordalunk (amiket pedig megismerni semmiképpen sem árt). A srácok fantasztikus hangulatot teremtettek nagyon rövid idő alatt, miközben végig profin, egyetlen baki nélkül prezentáltak egy humoros, és rendkívül meggyőző műsort. Jövőre várunk vissza, Vivat Bacchus!

Az est fő műsorszámának szánt holland Shiva Knows már a hagyományos a’cappella vonalat képviselte, méghozzá egy nemzetközi versenyen első helyezett csapathoz méltó módon. Külön elismerés jár Jan Wouter Brunings-nak, aki magyar nyelven köszöntötte a szegedi publikumot, ez pedig egy holland ember számára nem feltétlenül számít könnyű dolognak:) A Maastricht-i ötös ezután másfél órában megmutatta, mire osztogatnak ezüstöt a Gratz-i Ward Swingle Acappella elnevezésű versenyen, valamint első helyet az anyavárosukban megrendezett Totaal Vokaal Festival-on. A kicsit talán az unalom vádjával is illethető (de jéghideg profizmussal prezentált) felvezető számok után a földöntúlian szép Eyes of a child mutatta meg, hogy itt bizony muszáj lesz figyelni, mert nem mindennapi dallamokat hallhat az ember. Az érdekességek sorában ezt a Gota című szerzemény követte, amelynek sajátossága az volt, hogy a három férfi és két hölgy tag itt élő hangszerré váltak – a számnak nem volt szövege. Az A’cappella in Acapulco című dal kis latinos hangulatot villantott fel, amit a Run, run, run! fenomenális beatbox-játéka követett. A koncert végére a már felülmúlhatatlannak tűnő színvonal „i”-jére a pontot az A life for me című lírai gyönyördózis tette fel. Shiva-ék sikerét mi sem mutatta jobban, mint hogy háromszor is visszatapsolta őket a hálás szegedi közönség, úgy, hogy az utolsó két ráadás számot már mikrofon nélkül adta elő a holland csapat. Mondanom sem kell, csak a hangerő lett alacsonyabb, a stúdióminőség megmaradt a hangzásban. És hogy mit tud Shiva? Elárulták nekünk: ők sem tudják hogy mit:)

A Fool Moon A’cappella Fesztivál a hosszú hét tulajdonképpeni végén, azaz szombaton éri el csúcspontját, amikor is már jelen lesz a névadó Fool Moon, a kubai Vocal Sampling, és a Keep Smiling (HU). A jegyvásárlással azonban jó lesz sietni, hiszen a start (számomra) kicsit furcsa csütörtök esti időpontja ellenére bő félig volt a nézőtér a nyitónapon, hétvégén pedig garantált lesz a telt ház. Mert az a’cappella jó, a fesztivál színvonala példaértékű, az egész rendezvény egy ritka kulturális csemege. Aki igazán igényes zenei élményre vágyik, annak ott a helye szombaton az IH-ban.

Semper fidelis…

Jó érzés fogott el, amikor beléptem a pincehelyiségbe és azt láttam, hogy telt ház van. Ilyenkor éri meg igazán koncertre menni. A tömeg lendülete csodákra képes, viszi magával az embert, sodorja a muzsikával. De miért más? Miért olyan különleges? A gitárjátéktól? A hegedű dalától? A különleges hangszerek – mint például a doromb, a duda, a klarinét – szólamaitól? Az őrjítő dobok ritmikájától? Vagy attól, hogy az emberi hang is hangszerré válik? Vagy talán ezek együttes harmóniájától? A válasz a zenében rejlik.

Abban a zenében, amely elrepít más kultúrák, más vidék felé, és élvezed, hogy utazol, hogy minden megszűnik létezni, és csak a dallam, a ritmus, a lüktetés vagy éppen a lágyság van.  És látod, hogy körülötted mindenki ugyanígy utazik, akaratlanul is dobol a lábával, kalimpál a kezével, mozgatja a fejét a ritmusra, mint ahogy ezt a zenekar tagjai is teszik a világ legtermészetesebb dolgaként. Nem számít, hogy nem szokványos, nem számít, hogy furcsa, hogy más. Ami számít, hogy szívből jön, hogy van valami mögötte, amit csak azok értenek, akik engedik, hogy a zene hasson rájuk.

A zenekar világzenét játszik, instrumentális muzsikát, ahol a különféle hangszerek együttese adja a harmóniát, ahol az emberi hangot “hangszerként használják”, és ezáltal nyer új értelmet az ének tisztasága. 1991 óta zenélnek együtt, és néhány tagcserét kivéve szinte teljesen megmaradt az eredeti felállás.

Hogy miben rejlik a hosszú fennállás titka? Talán abban, hogy komolyan gondolják a zenélést, szemmel láthatólag élvezik és szeretik saját hangszereiket, szinte együtt élnek, együtt lélegeznek velük. Nehéz írni róla, mint ahogy egy vers- vagy könyvélményt is nehéz átadni. El kell menni egy koncertre és meg kell hallgatni. Vannak kis hazánkban olyan zenészek, akik valódi értékeket képviselnek, és nem tudott hatni rájuk a tömegkultúra, a valós tartalom nélküli túlzott popularitás.

A zenekar (Fotó: Ditte)

A zenekar tagjai:

- Farkas Marcsi: hegedű, ének
- Homoki Péter: gitár, elektronika, ütősök, hangfelvétel, ének
- Majoros Gyula: klarinét, furulya, duda, zurna, doromb, ének
- Szilágyi Áron: doromb
- Almási Krisztián: dobok

http://www.uzginuver.hu

Szeged egyik legkiemelkedőbb vokálegyüttese a Fool Moon együttes, amely Európa nívósabb fesztiváljain már bizonyította tehetségét, énektudását. Az őáltaluk megismert és szakmailag elismert együtteseket hívják meg szegedi fesztiváljukra.
A koncertek helyszíne a megújult Ifjúsági Ház koncertterme, valamint Kávézója lesz.

Idei fesztiválon résztvevő együttesek:

Vocal Sampling (Kuba):
A kétszeres Grammy-jelölt Vocal Sampling tagjai hangszereken nem játszanak: éneklik azokat. A szólóének és a vokál mellett a latin nagy zenekari hangzás minden egyes eleme – az ütősöktől kezdve a fúvós és billentyűs szekción át egészen a basszusig – technikai trükkök nélkül, vokálisan szólal meg.

Vivat Bacchus:
Az énekegyüttes 2001. júliusában, egy külföldi utazás során alakult. Gyökerei a pécsi Bartók Béla férfikarig nyúlnak vissza. A “kultúrált borfogyasztás és a mulatozás igéjét bordalokban megénekelve” jutottak el számos hazai és Európa különböző pontjain megrendezett borfesztiválra, boros rendezvényre, szüreti és folklór-fesztiválra.

Shiva Knows:
Annak ellenére, hogy a holland Shiva Knows 2007-ben alakult, már 2. helyezést ért el a grazi Ward Swingle Acappella Versenyen, valamint első helyezést kapott a maastrichti Totaal Vokaal Festival-on. Az együttes kombinálja a minőségi átiratokat a jól képzett énekhangokkal, valamint a precíz szájdobolással.

Fool Moon:
Az első magyar pop-acapella együttes, 2001-ben alakult Szegeden. 5 év alatt végigkoncertezték Magyarországot és Nyugat-Európát, 3 lemezük jelent meg, együtt léptek fel többek között Zsédával, Szolnoki Péterrel, Szekeres Adriennel és Edvin Martonnal. 2005-ben megnyerték a graz-i Ward Swingle díjat, 2006-ban pedig a Tajvani Nemzetközi Acappella Verseny fődíját és 2 különdíját.

Fool Moon

Még egy fiatal, feltörekvő szegedi együttes vesz részt fesztiválunkon, a Keep Smiling könnyűzenei kórus, repertoárjukon jazz és popzenei feldolgozások hallhatók.

Jegyárak:
1.nap: 3000 Ft
1.nap diák: 2500 Ft
2.nap: 3700 Ft
2.nap diák: 3200 Ft
Bérlet: 6000 Ft
Bérlet diák: 5300 Ft
Keep Smiling koncertre: 500 Ft

Jegyek vásárolhatók a helyszínen, valamint az alábbi helyeken: IH Rendezvényközpont (Szeged, Felső-Tisza part 2.), Belvárosi Mozi (Szeged, Vaszy Viktor tér 3.) és a Ticket Portal országos hálózatán.

Magyarországon is gyakran kapnak kölcsön és mutatnak be múzeumok magángyűjteményeket, de a rendezés többnyire a múzeumi szakemberek elképzelései szerint történik. Nyugat-Európában már gyakorlat, hogy maga a gyűjtő is részt vesz a kiállítás megrendezésében. Ez történik most a Móra-múzeum bakelit tárlatán is. A tulajdonos gyűjtő, Arató Mátyás és Mód László, múzeumi néprajzos közösen dolgoztak a kiállítás előkészítésén.

A tárlaton nemcsak egyszerűen felvonultatják a régi lemezborítókat, a többi között Deák Bill Gyula, a Hungária, az Illés, a Karthago, a Pokolgép és a VHK bakelitjeinek borítóit, összesen körülbelül 40 darabot, hanem azokat úgy válogatták össze, hogy elmondják az egész kor történetét. Az egyik cél az volt, hogy megjelenítsék a 60-as évektől a rendszerváltásig terjedő időszak mindennapjait. Ezzel együtt azt is, hogyan avatkozott bele a hatalom még a zene világába is. Emellett a rendezők szeretnék a rockzene történetét is kronologikusan bemutatni, a ma – a technika fejlődésével – már szinte műtárgynak számító bakelit lemezekkel együtt.

A gyűjtő bevonása a rendezésbe újítása mellett a szervezők szeretnék átírni a hagyományos múzeum-fogalmat is. Az ember azt gondolná még ma is, hogy egy múzeumban csak a magas művészet alkotásai kapnak helyet, ennek a kiállításnak a kitalálói az „egyszerű lemezborítók” bemutatásával ezt meg szeretnék cáfolni.

A tárlatot Pleskonics András nyitja meg. A kiállítás 2009. február 8-ig látható.

2008. június 25. szerda

Árpád tér:

17.00 DJ Tyler

18.00 Nyuszi

19.00 Peet

20.30 Belga

22.00 Vizsgazáró Fesztivál party

Házigazda: DJ Alma, a kisteremben DJ Egon

Éjfélig a belépés ingyenes!

2008. június 26., csütörtök

Árpád tér:

17.00 DJ Tyler

18.00 Sun City

19.00 Stereo Milk

20.30. Heaven Street Seven

22.00 V.I:Z.I.T.

Házigazda: DJ Varga B., a kisteremben Dzsi & Zoll

Éjfélig a belépés ingyenes!

2000-ben alakult a zenekar. Hogyan találtatok egymásra?

Tope: Akkoriban azon a buszmegállón keresztül jártam haza, ahol az énekesünk melózott egy boltban. Néha beszélgettünk, aztán szólt ugorjak le egy próbára, mivel helyi srácok vagyunk, én ismertem már a zenekart, és szerettem is volna bekerülni.

Balázs: Engem az Andris keresett meg, hogy lenne-e kedvem vele zenélni. Kisváros, mindenki ismer mindenkit, szóval nem volt nehéz egymásra akadni…

Andris: A Csabival akkor szálltunk ki a Mindig Más nevű formációból, és valami újat akartunk csinálni, a többiek meg szép lassan bejöttek a képbe, ahogy a zenei elképzelések nőttek.

Csüli: A Kispál után nekem sok felkérésem volt, és az egyik ilyen felkérés alkalmával találkoztam az Andrissal (nem a PEET kapcsán), ő meg adott egy PEET cd-t, én meg dobtam tőle egy hátast, 3 nap múlva már próbáltunk…

Honnan jött a név, és mit jelent?

Andris: Én ötletem volt a név, de csak egyszerűen beugrott. Rövid, jól hangzik, nem volt semmi extra agyalás. Amúgy mint utóbb kiderült, az amerikai angol szlengben a kisfiúk kukacát hívják így, szóval pöcs J

Hogyan kerültetek a zenészéletbe, mi a zenei előéletetek? Mi a szakmátok?

Balázs: Zenei általános + énektanár anyuka meg zongora otthon. Mindig volt körülöttem zene, nekem ez természetes volt, hogy valamit zenéljek, és eddig be is jött, mert jól érzem magam tőle. Amúgy angol tanár.

Andris: Most egy Einstein-képzőben töltöm a fröccsöt, de voltam már vasboltban eladó meg drogériában is dolgoztam, és tologattam a betegeket a harkányi gyógykórházban, de villanyszerelőként végeztem. Nagyon sok zenekarban játszottam már, teljesen nyitott vagyok a zenében. Mondjuk én nem rejtegetem a célom hogy ebből akarok megélni…

Csüli: Nem sorolom fel az előző zenekarokat, most is van 3, persze a PEET a főzenekar, mert ez az, ahol tényleg feladatok vannak, és én ezt élvezem.

Tope: Szociálpolitikus vagyok – a többiek soha nem tudják, mivel foglalkozom. Az unokatesómtól, aki „veri fémosz men”, kaptam egy gitárt a kamaszkorom hajnalán, azóta gitározom.

A stílusotokról ahány hely, annyiféle meghatározás olvasható: fúziós elektronikus zene/ alternatív/ indie rock / punk rock; ti magatok pedig hibridnek nevezitek. Melyikhez közelítetek a szívetek szerint?

Tope: Nekem a zene határtalan, inkább az érzelmekről szól, határold be az érzelmeid pár „műfajba”, aztán beszéljük ezt meg J.

Balázs: Nekem mindig azt mondják, hogy indie, és fogalmam sincs, hogy az mi. Szerintem ez olyan zene, amit bele lehet húzni több skatulyába is, de nem érdemes…

Andris: Most mondjam azt a közhelyet, hogy jó zene van meg rossz zene, és tegyem hozzá nagyképűen, hogy ez jó? Mondjuk a punk rockot még nem hallottam, de tök mindegy nem?

Kik azok a zenészek – magyarok és külföldiek egyaránt –, akiket szívesen hallgattok?

Kik inspirálnak titeket?

Balázs: Depeche Mode, Recoil, Red snapper, Robbie Williams, és innen mehetünk a System of a down on át a Kornon keresztül Nat King Cole-ig J

Tope: Mindig változik, jelenleg – dEUS-t, Maximo Park-ot, Snow Patrolt hallgatok, de ugyanúgy „ágyba bújok” egy Pink Floyd lemezzel is.

Andris: Az abszolút nagy kedvenc a King Crimson, de gyakorlatilag mindent hallgatok, néha többet is mint kéne…

Csüli: Phil Collins, Genesis, Nerve, Rush….

Hogyan íródnak a dalok? Mindegyik nagyon energikus, vibráló, de egy-egy dalon belül több hatás is éri a hallgatót. Ez direkt alakul így a zenék megírása közben, vagy mindenki azt játssza akkor, ami éppen belőle jön, és ez áll össze egy dallá?

Balázs: Mindenki játssza, ami jön, és azt úgyis érzed, hogy mi lesz az, amibe nagyon belenyúltál…

Tope: Az első időszakban mindenki játszik, amit gondol, aztán letisztítjuk őket, néha egy próba is rámegy egy dalra – kicsit csiszolgatjuk. J

Andris: Nagyon sokat jammelünk, és az abból megmaradt ötletek lesznek később dalokká. Persze van dolgozós része is, mikor már a váz kész, akkor szoktunk pöcsölni, hogy ebből kevesebb vagy ide más, a többi marad, de ez is élvezetes része, főleg hogy ha jobb lesz tőle az egész…

A szövegek kezdetben angol nyelven íródtak, most már vannak magyarul megszólalóak is. Ez minek köszönhető?

Tope: A Balázsnak meg az Andrásnak.

Balázs: Próbálunk magyar szövegeket is becsempészni, mert talán így érthetőbb lesz a zene, meg közelebb kerülünk a zenehallgatókhoz. Persze jó szöveget kell írni és ez nem könnyű.

Andris: A Balázzsal nyáron sokat ültünk össze szövegeket írni, és most kezdünk rátalálni valami olyanra, vagy szerzünk rutint, hogy nem futunk ki a magyar szövegtől a világból. Ha tetszik mindkettőnknek, akkor oké és egyre jobb, de sok meló van vele (a zene könnyebben megy)

Vannak külföldi visszajelzések?

Balázs: Semennyire, illetve ha nézed a myspace oldalunkat, akkor láthatod, hogy vannak külföldi ismerőseink, de nem olyan egyszerű külföldön játszani. Még itthon se megy mindig…

Tope: Néha meghívtak minket külföldre, párszor lerobbantunk útközben, azóta ez tabutéma.

Andris: A legutóbbi az volt, hogy a város önkormányzata kivitt volna minket Erdélybe játszani, de gyakorlatilag semmit nem fizettek volna, és azt se tudták megmondani, hogy kiknek és hol, hogyan, szóval inkább itthon maradtunk és próbáltunk…

Csüli: Lehet, hogy kint nyitottabbak az emberek, több sikerünk lenne, de ahhoz, hogy külföldön játssz, és ne úgy, hogy egy furgonban alszol 1 hétig, sok pénz meg kapcsolat kell.

A furgonos storyt már nem bírnám el…

Mennyiben szab gátat a lehetőségeiteknek, az előrelépésben, hogy vidéki zenekar vagytok vagy az, hogy van mellette munkahelyetek is?

Balázs: Semennyiben, simán bemegyek tanítani másnap reggel 2 óra alvással. Max. dolgozatot iratok J

Tope: Jó a kérdés, köszönjük. Szerintem sokkal nehezebb, meló mellett sokkal több energiát kivesz az emberből a zenélés, az meg hogy vidéki zenekarok vagyunk, azt nem érzem kifejezetten hátránynak, az elmúlt időszakban Magyarországon sok zenekar futott be vidékről szerintem (Anima SS, vagy a Tankcsapda, vagy a Kispál vagy a 30y is vidéki J). De tény és való, hogy nehezebb, mivel a kapcsolatunk kevesebb, mint egy pesti zenekarnak, de mi elmegyünk a fővároson kívül is játszani, sok pesti zenekar ezt nem teszi meg. Az gondolom, ha így nézzük előny is J.

Andris: Vidékinek lenni nem rossz, talán nem játszunk annyit Pesten, mint az ottaniak, de vannak már ott is barátaink ( colorstar, hs7, fish ) Szerintem mi pl. többet megyünk vidéki nagyvárosokba, mint a kisebb pesti zenekarok és ez jó. A munkahely meg mindig szervezhető úgy, hogy ne ütközzön…

Csüli: Az szép lenne, ha csak ezzel kéne foglalkozni, biztos egy csomó dolog könnyebben menne, de hát ez van…

Hogyan alakulnak a fellépések, koncertek mostanában, és ezt megelőzően milyen volt a helyzet?

Andris: Új koncertszervezőnk van Hári József személyében. Ő minden szempontból jót tett a zenekarnak. Nincs olyan sok koncertünk, mint két éve, de nincs annyi lukrafutás se (büfés és a macskája). A szegedi pont ilyen volt, mármint a büfés… Ha most decemberben is tudunk menni a Kispállal, mint tavasszal akkor tök fasza…

Mikor, hol volt a legnagyobb/legemlékezetesebb koncertetek?

Tope: Nekem volt egy nagy álmom kamasz koromban, ezer ember előtt akartam játszani, nagyon remegett a lábam, amikor úgy három éve teljesült.

Balázs: Pécs, Anima Sound System előtt. Bemondtam a mikrofonba, hogy gyertek közelebb, majd megfordultam és állítottam valamit az erősítőmön, mikor visszafordultam ott állt előttünk 800 ember. Beremegett a gyomrom…

Andris: PECSA tavasszal. Voltak vagy 1500-an és tapsoltak meg ugráltak is, szóval az nagyon jó érzés, hogy sokan néznek és tetszik nekik. Iszonyatosan felpörget.

Milyen a fogadtatás 1-1 koncerten? A szegedi koncertetek egyik nagy élménye az volt számomra, hogy bár kevésen voltak a színpad előtt, TI mégis hihetetlenül élveztétek, amit csináltok, „örömzenéltetek”…

Csüli: Vegyes. Van, ahol többen, van ahol kevesebben. Nyilván senki nem akar a négy falnak játszani, de igazából a színpadon a zene a lényeg. Nem én, nem is Tope, nem a PEET, hanem a zene, ami ott és akkor fölemel és összekapcsol 4ünket, és ha ez a színpad előtt is megtörténik valakivel, az még jobb… Érthető nem?!

Tope: Megmondom őszintén, bár nyilván érdekel milyen a koncertek fogadtatása – valahol a színpadon ez nem számít – csak a zene van.

A paksi mellett (ahol ti lettetek a legjobb zenekar, és Pruzsina Balázs kapta a legjobb basszusgitáros elismerést) léptetek-e fel tehetségkutató versenyen, ha igen, milyen sikerrel?

Balázs: Volt még egy, de én nem nagyon emlékszem az aljas becherovka miatt.

Tope: Ezen kívül csak egyen tavaly, akkor is csak azért, mert épp semmi nem történt velünk, iszonyatosan berúgtunk és asszem 4.-ek lettünk.

Andris: Egy pesti tehetségkutató volt, ahol 5-ikek lettünk, és a Balázzsal visítós részegre ittuk magunkat. Szerintem az volt az utolsó. Mármint tehetségkutató…. Nekünk legalább is….

A tehetségnek nem vagytok híján (sőt!), akkor szerintetek miért nem kerültetek be eddig a legnagyobbak és legismertebbek közé?

Balázs: Kapcsolat + pénz hiánya.

Andris: Beltenyészet van. Majd ha valamelyikünk nagyot tud nyalni, akkor beljebb leszünk, vagy ha valaki kihal…

Hogyan jött az ötlet, hogy letölthetővé tegyétek az első, Best of 2000-2004 című albumotokat? Elégedettek vagytok-e az eredménnyel? Mennyire lettetek ismertek ettől, ill. mennyit profitáltatok belőle (nem anyagilag)? A szakma hogyan viszonyult ehhez?

Balázs: A szakma fingom sincs, hogy viszonyult hozzá, de nem is érdekel. Több mint 5000-en töltötték le. Ez jó nem? Ha rajtam múlna, akkor az összeset felraknám a netre ingyen…

Tope: Egyszerűen ezt tűnt logikus döntésnek. Fogalmam sincs a szakma, hogyan viszonyul ehhez, azt gondolom, ha könnyűzenei szakmáról beszélgetünk, pár ember belterjes véleményformáló erejéről beszélgetünk – ahhoz meg kicsi zenekar vagyunk, hogy figyelemre méltassanak.

Csüli: Akkor ez volt a legjobbnak tűnő lehetőség, meg pénz se volt arra, hogy kiadjuk. Szerintem azért kell, hogy legyen ára a munkádnak, ha már dolgoztál vele, ne dobd oda ingyen és ez nem pénz éhség, csak egyszerűen elsőre jó volt, de ennyi…

A 2006-os Fele sem igaz című album a Nemzeti Kulturális Alap Pankk programjának támogatásával jelent meg. Ha jól tudom, ugyanezen program HungaroConnections cserekoncert pályázatán is a nyertesek közt vagytok. Mesélnétek erről?

Balázs: Tope csinálta a pályázatot. Elvileg megyünk Graz-ba, a Spukkék meg jönnek ide. Biztos jó lesz…

Hogy képzelitek el magatokat újabb 7 év múlva? Mi lesz a zenekar jövője?

Balázs: Gyerek , ház, kutya, feleség , tanítás…. És szerda este ugyan úgy megyek próbálni. Szóval nagyjából így. Én boldog vagyok.

Andris: Remélem hogy ebből fogunk megélni, de ha nem is, valószínűleg hasonló lesz a szitu a zenélést illetően…

Csüli: Tudod, az embereknek szükségük van kikapcsolódásra, hobbira. Van, aki elmegy sörözni a haverjaival pénteken este, én lejárok próbálni. Szerintem ez nem fog változni. Csak a gázsink lesz szemtelenül magas J

Tope: Én egyre inkább azt gondolom 7 év múlva is zenélni fogok. A zenekar, remélem, meglesz akkor is, remélem egy baráti társaság lesz sok koncerttel, ahol lesz közönség is jócskán, a többi nem érdekel.

]]> http://www.szegedplusz.hu/2007/10/17/intermjuzik-peet/feed/ 0 http://www.szegedplusz.hu/2006/08/24/nagy-koncertek-a-szin-elso-napjan/ http://www.szegedplusz.hu/2006/08/24/nagy-koncertek-a-szin-elso-napjan/#comments Thu, 24 Aug 2006 16:10:52 +0000 Acsai Zsolt http://szeged.cenzi.hu/?p=6 Több ember, nagyobb hangulat, jó koncertek – ezt hozta magával a Szegedi Ifjúsági Napok első napja.

A csütörtöki nap is érdekes momentumokat hozott magával. A tegnapi bulizást kipihenve délután 15 órától kezdett újra megtelni a partfürdő . Már a nap melege miatt is érdemes volt egy törülközőt és fürdőruhát magunkkal vinni – erre még szükség lehet egy éjszakai mozizás erejéig, ahol a termálvizes medencében nézheted végig a legnagyszerűbb filmalkotásokat.

A műsorfüzet nagy hasznot nyújt a SZIN-re látogatók számára, ami lassan hiánycikké vált. Ezért alternatív megoldásként a bluetooth információt megint kipróbáltuk a SZIN-en. Három mobiltelefonon teszteltük az egész csütörtöki nap alatt. Sajnos ma sem kaptunk semmilyen információt ezen keresztül, így inkább mellőzzük a szolgáltatást.

A műsorfüzetre kell támaszkodni a programokkal kapcsolatban, és ha valamilyen változás, vagy esemény történik a SZIN-en, akkor érdemes hallgatózni, hogy az emberek mit beszélnek.

Már a hangolások alatt Kispálékra sokan oda figyeltek, így nem csoda, hogy percek alatt körbejutott a hír a SZIN-en. Itt vannak Kispálék!
A csütörtöki nap egyik legkiemelkedőbb koncertje a Kispál és a Borz „Original” volt. A koncert érdekessége, hogy a Kispál három hét erejéig átalakult originalra, azaz eredeti tagokkal játszanak. Magyarországon először Szegeden, a SZIN-en lépnek fel ilyen felállásban.

Sajnos az ember nem tud ketté szakadni, így ha két jó program van, akkor nehéz döntéseket kell hozni. Említésre méltó koncert volt a Viva Megawatt Színpadon fellépő Supernemé, akik sok embert vonzottak magukhoz, ahhoz képest, hogy a partfürdő legvégében helyezkedik el a színpad. Utánuk az Alvin és a Mókusok szórakoztatták a fesztiválozókat.

Ez idő alatt az elektronikus zene kedvelőinek a Globe Party Sátor kedvezett egy Neo koncerttel, majd késő este egy Adam Freeland koncerttel.

A filmek szerelmesei számára a termálvizes medencében megrendezett Night Movie Magyar sikerek estet tartott, ahol a Fehér tenyér, a Fekete kefe, és a Kész cirkusz című alkotásokat tekinthettük meg.

Számos dologban változott a SZIN az előző évekhez képest. Idén a Partfürdő területén egység áron vásárolhatsz élelmiszert. Ennek az előnye az, hogy nem kell bebarangolni a nagy területet, elég csak leülnöd a legközelebbi büfénél, ha éppen sörözni szeretnél. Ráadásul az árak olcsóbbak, mint a belvárosban található nyitott-teraszos sörözők.
Természetesen a Szigethez hasonlóan itt sem hozhatsz be élelmiszert.

A bluetooth-képes mobiltelefonokon a bluetooth-szolgáltatást érdemes bekapcsolók értékes információkat kaphatnak a szervezőktől (akciók, hírek, és az együttesekről háttérképek). A szolgáltatást természetesen kipróbáltuk a 0. napon. Ilyen információkat még nem sikerült kapni a telefonon keresztül, viszont arra könnyen rájön az ember, hogy a bluetooth telefon kiváló a SPAM küldésre – így a SPAM és vírusos fájlokat mellőzve, inkább kikapcsoltam a telefonon ezt a szolgáltatást. Talán az 1. nap működni fog – egy próbát azért megér!

A SZIN-re érkezéskor hatalmas tömeg fogadott a főbejáraton. Természetesen a sátorozók a 0. nap rakják le a sátraikat, de ennek ellenére valószínűleg számítani kell arra, hogy 20-30 perceket kell várni a bejutásra. A belépők ellenőrzése után a táskákat is tüzetesen átvizsgálják – mivel szúró szerszámot és élelmiszert tilos bevinni.
Mobiltelefont mindenképpen érdemes magaddal vinni, hiszen nélküle nehéz megtalálni az ismerősöket.

A 0. nap talán egyik legfontosabb momentuma a II. Tolerancia Tábor megnyitása volt. A tábort Szili Katalin az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. A tábor célja a szerb és a magyar ifjúság összefogása, hogy toleránsabbak legyenek a múltban okozott károkkal, fellépésekkel szemben.
Szegeden megkötött megállapodás értelmében a szerb és magyar ifjúság egymást fogja támogatni a közeljövőben. A táborban a Magyar Országgyűlés sátrában található, ahol minden nap előadások fognak elhangzani a toleranciával kapcsolatban.

A SZIN számtalan programot kínál. A 0. napon ilyen volt a trance zene kedvelői számára a Globe Party Sátor, ahol közel 7 órán keresztül játszottak a DJ-k. Ide a belépés 18 éven felüliek számára volt lehetséges, mivel egy dohánycég volt a sátor főszponzora. Az első fellépők közt volt Dj BigiBoy, Tom Navy, Jerry Ropero és Hambai P.G.

Igazán nagy hangulat a Rádió88 Cafe Jamaica részlegében volt, ahol a fiatalság egy medencében elhelyezett szórakozóhelyen táncolhatta ki magát.

A filmek szerelmeseinek a termálvizes medence ad otthont, ahol már most népszerű filmeket adtak (ez Night Movie néven kerül megrendezésre). Augusztus 23. a Külföldi kedvencek témát kapta, ahol a Lakótársat keresünk filmeket adták végig.

Akik másra vágytak, azoknak a Port.hu sátorban volt a helyük, ahol Belmondo, Korai Öröm és Mr. Labi szórakoztatta a közönséget.