Mindehhez sportprogramok, kézműves játszóház, táncház és számos egyéb érdekes program csábítja az érdeklődőket. A család a kalandtúra során akár az idei nyaralásra valót is megnyerheti, hiszen a helyezettek díja értékes vásárlási utalvány. A belépés mindenkinek ingyenes!

Július 12-13: Családi Kalandtúra – nevezési feltételek és nevezési lap letölthető a www.ihrendezvenykozpont.hu weboldalról. Jelentkezés folyamatosan, illetve a helyszínen.

Nyeremények:
I.    díj: 100.000,- Ft értékű utalvány
II.    díj: 75.000,- Ft értékű utalvány
III.    díj: 50.000,- Ft értékű utalvány

Július 12.

11:00-11:45: Pilates
14:45-15:30: Aqua fitness
15:30: Minimarathon – 100 és 200 m-es futóverseny
16:00: Fekvenyomó-verseny
16:15-17:00: Aerokickbox
17:00: Családi kötélhúzás
20:00-21:00: Spinracing Sun-set
21:00: Családi mozi: A harmadik Shrek c. film levetítése

Színpadi programok:
14:30: Peter & Pan duo koncertje
15:30: Hot Iron bemutató
15:45: Aerokickbox bemutató
16:30: Moldvai táncház gyerekeknek

Július 13.

11:00-11:45: Soft Ball – labdás alakformálás
14:00: Vízidili: játékos vízivetélkedő gyerekeknek
15:00-15:45: Aqua fitness
16:00: Kismotoros sorverseny (saját motorral)
16:30: a Családi Kalandtúra eredményhirdetése
17:30: Minidisco

Színpadi program:
15:30: Grimmbusz buli

Mindkét napon a programban szerepel strandfoci, strandröplabda, lesznek különböző strandjátékok: tollaslabda, ping-pong, csocsó, lesz kézműves játszóház és arcfestés, aszfaltrajzverseny, pónilovaglás és sétakocsikázás, lovasbemutató, valamint vízicsopper verseny gyerekeknek.
Az Esélyek Háza, Szeged támogatásával kerül felállításra egy kerekesszékes akadálypálya, ahol mindenki megtapasztalhatja a kerekesszékes mozgás nehézségét, illetve az érdeklődők esélyegyenlőségi totót is kitölthetnek.

Az aerobic- és sportprogramok a Fit World Team közreműködésével valósulnak meg.

Akik hozzájárultak a rendezvény létrejöttéhez:
IH Rendezvényközpont, Belvárosi mozi, Fit World Fitness, Szeged Plaza, Sole-Mizo Zrt.
Médiatámogató: Rádió 88

A programokon való részvétel ingyenes!
Információ: szervezes@ihrk.hu , 62/423-638

A program letöltése PDF-ben.

Első ijedségemben a Fekete házhoz közeledve még azt hittem, senki sem lesz, aki rajtunk kívül megnézné a III. Szegedi Honvéd Hagyományőrző Egyesület díszsortüzét. Nem így lett. Amint felsorakoztak a ma már viccesnek ható egyenruhába öltözött fiúk és férfiak, hirtelen, talán a semmiből, előtűntek az emberek. Ámulva figyelte mindenki a vezényszavakat, majd egyszerre rezzent össze a kis tömeg a durranásoktól. Tűzzel kezdődik és azzal is végződik – jutott eszembe, hisz Szent Iván éjjeléhez ez az elem szorosan kapcsolódik.

Mátyás király szobrához siettünk, ahol meglepetésemre némaság fogadott minket. A Pavane Történelmi Táncegyüttes tagjai megkoszorúzták legnagyobb magyar királyunk emlékművét, majd szótlanul átvonultak a színpadhoz, hogy a rövid megnyitó beszédet követően reneszánsz táncokat mutassanak be. A nap erősen tűzött rájuk, ennek ellenére ők látványosan élvezték, amit csináltak. Gyönyörűek voltak, ahogy korabeli ruhájukban, mosolyogva, méltóságteljesen uralták a teret. De jó lenne időutazni!

Fellelkesülve kerestük meg a Fellebviteli ügyészség épületét, hogy annak pincéjében megnézhessük a Vár nemrég megtalált nyugati bástyájának maradványait. Értelmezésképpen a falakon lévő eredeti fotók és skiccek mellé, melyeket a Móra Ferenc Múzeum bocsátott rendelkezésre, kiváló “házi” tárlatvezetést is kaptunk fotósunk párjának személyében.

Visszahúzott bennünket a Fekete ház. Elvégre nem hagyhattuk ki a Régi honvédek című magyar hadtörténeti kiállítást, ahol már nem csak Imre, de a honvéd hagyományőrzők is meséltek nekünk és az odalátogatóknak. Az emeleten abba kaphattunk betekintést, hogyan is öltözködött a szegedi nemzet az 1880-tól 1980-ig tartó időszakban. A ruhák, kalapok, kesztyűk és egyéb kiegészítők látványába belefeledkeztünk mi, fiatal nők, egy dolgot sajnálván: nem lehet semmihez hozzáérni, megtapogatni, megsimogatni.

A Móra Ferenc Múzeum lett körsétánk következő állomása. Mielőtt besétáltunk volna a tikkasztóan meleg épületbe, lekötöttek minket néhány percre a néptánccsoportok. A díszterem előtt hatalmas sor, nyilvánvalóan sokan szeretnék látni a régi-új kincset, az Angyali üdvözletet. Mi az eddigi tematika szerint időutazósat játszva a csongrád megyei népművészet megőrzött csodáit, illetve Börcsök Attila néprajzi magángyűjtő anyagából származó tárgyakat rajongtuk körül. Sietve megtekintettük még Varga András és Spissák Lajos természetfotósok Hódmezővásárhely és környékén készült remekműveit.

Sietségünk azonban hiábavaló volt. Fél tízkor már késve érkeztünk a Dómhoz, sem a toronyba, sem az altemplomba nem volt esélyünk bejutni. Mindenesetre becsülendő, hogy Szeged (és környéke) megmozdult, feléledt bennük a szépség iránti vágy csillapításának igénye.

Nem csüggedtünk mi sem sokáig. A közeli Somogyi könyvtár különgyűjteményei oly hívogatóan susogtak felénk, hogy muszáj volt betérnünk. A Helyismereti gyűjteményben korabeli képeket nézegettünk az árvíz és újjáépítés idejéből, majd az “amerikai magyarok krónikájával” ismerkedtünk. Az Emlékkönyvtárba való bejutásra várva pedig a nemzetiségi könyvtár darabjaiba lapozhattunk bele. Nem kis örömmel töltött el, hogy végre valahol megtapinthatok valami “kiállítási tárgyat”, hogy igazán magaménak érezhessem az élményt. Ennél nagyobb extázist csak a muzeális könyvek, Somogyi Károly adományának legértékesebb köteteinek látványa okozott, nem kevésbé volt megkapó a faragott, galériás polcsor.

Magamra hagyva feledkezhettem bele Frankie Látóék zenéjébe. A koncert különlegességét Dankó Pista hegedűje és zenéjének jazzre való átkomponálása adta, ami olyan jól sikerült, hogy többszöri visszatapsolás után hagyták csak el a színpadot – muszájból. Beköszöntött ugyanis az éjfél. Már szinte kizárólag a természetes fények világítottak, amíg a lelkes jelentkezők a konga ritmusára felelevenítették a Szent Iván éjjeléhez kapcsolódó legismertebb hagyományt, a tűzugrást. S mint Shakespeare óta tudjuk, egy ilyen varázslatos estén minden és mindennek az ellenkezője is megtörténhet.

9:00-9:30 Regisztráció, helyszíni nevezés
10:00-13:00 Sportprogramok
10:00 Csapatversenyek

• Kispályás labdarúgás (5+1)
• Röplabda (6 fő)
• Floorball (3 fő)
• Streetball (3 fő)
• Tenisz (páros)
• Asztali tenisz (egyéni, páros)

10:30 Játékos sportverseny gyerekeknek
10:30-13:00 Kerékpáros ügyességi verseny minden korosztály számára ability pálya, boccia labda, ülőröpi
Rajzverseny gyerekeknek
10.00-13.00 Szabadon kipróbálható sportok
10:00 – jóga – Jóga a Mindennapi Életben Egyesület
- aerobic (10:00-Step aerobic)
11:00 – Fit-ball tréning, kímélő gerinctorna
12:00 – rocky táncóra
14:00 – jóga – Jóga a Mindennapi Életben Egyesület
10:00-15:30

• golf
• lengő teke, petanque
• íjászat
• kondi
• nordic walking
• vívás

13:00-15:00 Ebéd
14:00 Alma Együttes: Bio-Ritmus
15:00 Eredményhirdetés

Online regisztráció

Tavasszal zöld lankák, illatos virágok és vígan kertészkedő, végtelenül kedves bajszos, idős emberek, télen fehéren égbetörő, tekintélyt parancsoló hegyek, jéghideg vizű patakok és gumicsizmás nénikék, ősszel pedig a csodálatos vörös, sárga és barna színek vonzzák a turista tekinteteket.

Mi, akik itt élünk icipici Magyarországunkban, ahol a legmagasabb pont is mindössze 1014 méterre magasodik, könnyedén kijuthatunk erre a gyönyörű helyre. Mindössze elegendő benzin és türelem kell hozzá. Ez a két dolog ugyanis azért szükséges, mert elég messze pottyant ez a fenséges táj pici hazánktól.
A nagylaki határátkelőt átlépve alig 500 kilométernyi autókázás után „rögtön” a Hargitán találjuk magunkat, minek a legmagasabb pontja a Madarasi- Hargita (1800m). A legközelebbi nagyváros Csíkszereda. Románul Miercurea-Ciuc. A Ciuc szó sok román névben megtalálható, hiszen jelentése: csík. Tehát az első állomásunk Csíkország.

Csíkszeredán és környékén él a legtöbb magyar ajkú ember. A Madarasi- Hargitára igen rossz út vezet, sajnos őszi kirándulásom során nem tehettem szert erre az élményre, hiszen a sár és az öklömnyi méretű kövek nem engedték fel az autót a célhoz. Így alig 7 km, azaz 2 óra hossza után fel kellett adnunk ezt a vágyunkat. Nem csüggedtünk, hiszen a környékben sok-sok híres falu és csúcs van még.
Csíkszeredától nyugatra eső nagyobb város neve Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc). Innen vehetjük az irányt a Sóvidék felé, melynek igen híres sajátos néptánca és viselete. A két nagyváros között találjuk Máréfalvát (Satu Mare) ez a helység egyetlen dologról híres, székely kapui tömegéről. Ha jól számoltuk, csak a „főúton” 170 db díszesebbnél díszesebb kapucsodát láthatunk. Az ott élők rengeteget versengtek: A szomszéd kapuja ne legyen díszesebb alapon. Útközben egyre lankásabbak a hegyek, már-már átcsapnak dombokba. Itt használják ki az emberek a termőtalajt. Hiszen itt csak könnyebb szőlőt és gyümölcsfákat gondozni, mint egy 50 fokos emelkedőn. Utunkat kis falvak keresztezik, és olyan érzésünk van, mintha visszacsöppentünk volna az 1700-as évekbe. Kutak és farakások várakoznak az udvarokon. Az utakat pedig jónéhány 1 lóerős szekér is igénybe veszi. A Dacia után ez a 2. legnépszerűbb jármű ezen a tájon.
A következő igen híres falu Farkaslaka (Lupeni). Nemcsak hosszú-hosszú népi kirakodóvásárjáról, de híres szülöttjéről, Tamási Áronról is nevezetes.

Tábla felirat: „Itt, Farkaslakán született és itt nyugszik Tamási Áron, a székely falu mesteri megörökítője, kiváló XX. századi magyar prózaíró. Kopjafával megjelölt sírja végakarata szerint, a két cserefa (tölgy) között.”

Aki olvasta valahol az Ábel a rengetegben című művét, máris pontos képet kaphat erről a vidékről. A faluban található szülőháza is. A hideg és a szél ellenére sok árus kínálgatja portékáját. Irha mellény, faragott székely kapuk (persze maroknyi méretben), kulacsok és sok más székely jellegzetesség. Tovább haladva a korondi (Corund) kirakodóvásár csodáiból válogathatunk. A korondi majolika világhírű. Fekete matt árnyalata igen csinosan mutat egy-egy világos, napszínű falon. Mondanom sem kell, itt költöttük körutunk alatt a legtöbb pénzt.

Az árusok nemcsak a lei-nek (román pénznem) de a forintnak is örülnek. Jó piacozás révén az alkudás természetesen kötelező.

Ami engem, törzsgyökeres makói révén igazán megfogott az egy icipici forrás volt, ami hozzánk érve elég nagy folyóvá dagad, de már „csecsemő”, azaz ér korában is Marosnak nevezik. Ide Marosfőről jutunk.

Innen mindössze 12 km-re a parajdi (Parai) sóbánya kapuinál találjuk magunkat. Bizonyos összegért kisbusszal viszik le a turistákat a bánya aljára, ami állítólag asztmás és tüdőbetegeknek igazi felüdülést jelent. A gyerekeknek játszótér, az időseknek kápolna is van kialakítva.

Azt hiszem, ennyi elég is egyelőre. Legközelebb mindenkit tovább kalauzolok a híres szovátai Medvetóhoz, a Békás–szoroshoz és a méltán híres Gyilkos-tóhoz is, és bemutatom a jólismert, jólelkű és kedves székely embereket is. Szerencsére csak jó tapasztalatom volt velük.

Az oldal nem titkolt célja, hogy létrehozza olyan fiatalok közösségét, akik szívesen töltik szünidejük, vagy szabadságuk egy hetét valahol a szabadban, hasonló érdeklődésű fiatalok körében. Az ő számukra több lehetőséget is kínál az oldal: megírhatják élménybeszámolójukat azokról az eseményekről, helyekről, ahol már jártak, illetve a fórumon megoszthatják tapasztalataikat, megvitathatják elképzeléseiket a többiekkel.

Az oldal egyik fő része a MókusBázis névre keresztelt adatbázis, amely a túrák, táborok, kirándulások szervezői számára kínál célcsoportra fokuszált megjelenési lehetőséget. A MókusBázis nem csak adatbázisként funkcionál, de segítségével az érdeklődők akár le is foglalhatják a helyüket a kiszemelt eseményre, így egyben egy hatékony marketingeszközt is jelent a szervezők számára.

A szervezőknek most különösen megéri regisztrálni, hiszen a bevezető akciók most akár egy éves teljes jogú tagságot is biztosíthatnak számukra – díjmentesen. A portálon megtalálható továbbá az Aktív Turizmus Blog, amely hétről-hétre érdekes cikkeket, riportokat, interjúkat közöl a szakma eseményeiről és embereiről.

Írta: Domonkos Ervin